Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ragrímekről, amire már többször figyelmeztettek!
Szinci• 2015. szeptember 23. 10:07
Másoltam a Magyar Parnasszus oldalról .
"
A ragrímről (mert nem árt beszélni róla)
Hogyan is állunk a ragrímekkel?
Nem kívánok most a rímről, erről az igen fontos verstani elemről átfogóan írni, hiszen nem kicsi anyag. Aki behatóan szeretné tanulmányozni különböző formáit, fajtáit, képleteit, annak ajánlom az interneten fellelhető anyagot, illetve Hegedüs Géza A költői mesterség című remek könyvét. A különböző irodalmi portálokon, és elsősorban itt az Élő Magyar Líra Csarnokában szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek, elsősorban a rímek igen gyakran használt válfajáról, a ragrímről.
Mi is a ragrím? Röviden: a szóvégi toldalékok (szuffixumok) összecsengése. A magyar nyelv az agglutináló, magyarul toldalékoló, vagy ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A toldalék lehet képző, jel, vagy rag. Ezek mindig egy szótőhöz (morféma) kapcsolódnak.
A ragrímek ellen az irodalomkritikusok, esztéták gyakran hoznak fel kifogást, miszerint monotonná teszik a verset, ezért lehetőleg kerülni kell a használatukat. Ugyanakkor szépszerével találunk rájuk példát klasszikus költőink eszköztárában is. Mi tehát az igazság? Nekik szabad használni, nekünk pedig nem? A probléma ennél sokkal összetettebb. Vegyük sorra az aspektusait.
Az legelső válaszom a klasszikusokat példaként felhozóknak szól. Vörösmarty, Petőfi, Arany a XIX. században élt, de még Ady, és József Attila is csaknem száz évvel ezelőtt alkotott. A magyar nyelv és az irodalom azóta sokat fejlődött, gazdagodott. Ha megrekedünk a száz, vagy kétszáz évvel ezelőtti nyelvhasználati, alkotói szinten, akkor nem vagyunk mások, csak klasszikusaink epigonjai. Ez a kor tőlünk már sokkal többet vár el, és joggal! De a korszerűség nem a posztmodern költők majmolását, és a rímek valamint más kötöttségek kényelemből, vagy divatból való elhagyását jelenti, hanem megfelelést egy magasabb szintnek.
Ragrím és ragrím között jelentős különbség lehet.
1. Ha csupán egyetlen szótagra (magára a ragra) terjed ki a ragrím, az bizony nagyon monoton hangzású, és éppen elég szegénységi bizonyítványnak. Például ajtónak – ablaknak. Ha viszont a szótőre is kiterjed, az már nagyfokú enyhítő körülmény. Például: ablak-nak – paplak-nak. Láthatjuk, hogy itt nemcsak a rag, hanem maga a szótő is összecseng, méghozzá teljes terjedelmében.
2. Ugyancsak elfogadható az az eset, amikor két különböző szófajhoz kapcsolódó rag cseng össze egymással, még akkor is, ha hangalakra teljesen megegyeznek. Pl a pap-nak – kopog-nak. Mindkét esetben -nak a rag, de míg a hívórímnél főnévhez kapcsolódik a birtokos személyrag (pap-nak), addig a válaszrímnél az igéhez kapcsolódik az igei személyrag (kopog-nak), amely bár hangalakra azonos, mégis teljesen más jellegű toldalék. Persze, itt is szebben hangzik, ha ráadásul a szótövek, vagy legalább azoknak az utolsó szótagja összecseng. Pl : a pap-nak – falaz-nak.
Ha bizonytalanok vagyunk ezeknek a használatában, akkor elég arra vigyáznunk, hogy lehetőleg a hívórím és a válaszrím különböző szófajhoz tartozó legyen.
3. Természetesen létezhet olyan eset is, amikor hosszas töprengés, és akár rímszótár igénybevétele sem segít egy bizonyos szóra szépen rácsengő rímet találni, és elkerülhetetlen a ragrím használata. Olyankor törekedjünk arra, hogy ilyen eset lehetőleg ne forduljon elő sokszor a versben, mert az igencsak csökkenti munkánk esztétikai értékét.
Konklúzióként, a ragrím nem minden esetben üldözendő verstani eszköz, de kétségtelenül a könnyebbik út. Kerüljük, ha van rá lehetőségünk, ha pedig nincs, akkor vegyük figyelembe a fent leírtakat. "
Mikijozsa2018. április 27. 19:55
@Szinci: igen tudom-értem, s nem rád gondoltam, mikor a felszólítás szót leírtam, régebbi téma ez, többször volt felhozva, persze igazad van, jó ha nem tekintünk el felette, lehet ennek jó oldala is, én azt vettem észre tényleg nehezebb így verset írni, de javít a vers belsőszerkezetében, köszönöm szavaid
Szinci2018. április 27. 18:50
@Pera76: @Mikijozsa: @szalokisanyi1: Köszönöm a véleményeket e- cikkemhez. Ezt a ragrímes leíratot, pont azért tettem be, hogy nekem kéznél legyen, nem azért , hogy másokat oktassak esetleg. Szóval én is kaptam elejében hideget , meleget. Sanyi ezzel én pont úgy vagyok, mint Te. Én is a nép nyelvén szeretek írni, minden flinc-flanc nélkül, amit a Mari néni is megért.Pera ! Igazad van mindenben. Egy versen azért dolgozni kell, és a munka minden esetben meglátszik egy egy feltett verssen. Kedves Mikijozsa. ! Ez nem egy felszólítás, csupán bemásoltam az erre vonatkozó szabályokat, ami a versírásnál követelmény. Ezt nem én találtam ki. De mint írtam, ezt magamnak emlékeztetőül tettem ide fel, de akit érdekel, olvassa:-)Üdvözöllek benneteket. szinci
Szinci2018. április 27. 18:37
@Pera76: Köszönöm Pera! Visszatoltam:-)
Pera762018. április 25. 14:29
@Szinci: Kedves, a blogbejegyzésbe hiba csúszott, szétmentek a ragrímek...
Pera762018. április 25. 14:28
Ragrímek nélkül összehozni egy verset: erőltetettség. Ragrímekkel telegyúrni - ilyen-olyan mentségeket, ürügyeket keresve - egy verset: tanulatlanság, tehetségtelenség.
A középarányt helyesen belőni és eltalálni, na az már valami.
Mikijozsa2018. április 25. 13:44
olyan nyelvünk van amelyikben rag nélkül nem is tudnánk értelmesen se beszélni, se írni, s van itt még valami, mi a ragot a szavakhoz ragasztjuk, tehát a szavak végződése a probléma eme ragellenes felszólításban?! Persze tudjuk, más nyelvben is vannak ragok, de azok a szó elejére kerülnek) Pl. in town = a városban; without money - pénz nélkül; stb) na jó, lehet úgy is, hogy a ragos szavakat nem írjuk a sor végére: PL:
előttem egy ablakos - helyett egy ablakos előttem, stb
szalokisanyi12018. április 25. 13:15
Kedves Szinci!
A ragrímek miatt, én is kaptam már a pofámra az irigyeimtől. Sajátos hangzású verseimet, tudatosan írom ragrímekkel. Az egyszerű emberek nyelvén írok, közérthetően. Nem gond nekem a modern versforma sem.
Mindenkinek más a célközönsége. Azért nem fogok undorító verseket írni, hogy kiemelt legyen... Én az olvasóimnak írok, nem a kritikusaimnak.
Kritikusaimnak, kívánom mindazt, amit ők kívánnak nekem.
(Az őket tudatosan írtan kis ő-vel!)
Üdvözletem küldöm.
Tisztelettel: Sanyi
Szinci2015. szeptember 23. 15:08
@Törölt tag: Örülök a hozzászólásodnak.
Törölt tag2015. szeptember 23. 13:04
Törölt hozzászólás.
Rozella2015. szeptember 23. 11:47
@Szinci: Én is elkövetem sokszor..., és kaptam érte kritikát is, de lehet, hogy szerencsés vagyok, mert egyetlen esettől eltekintve, amióta írok, csak segítő szándékú kritikákat kapok. Ezeket viszont nagyon fontosnak érzem, mert a saját gyengeségeit mindig hajlamos az ember elnézni, el mis-másolni..., szóval jó az, mindenképp, ha legalább figyelnek ránk. Szeretem én is , ha a tartalom és a forma összhangban áll, ami nem sikerül mindig, de nálam az előbbi elsőbbséget kap. Örültem a válaszodnak :)
Szinci2015. szeptember 23. 11:32
Rozella nekem is ez a véleményem, hogy nem mindenki profi költő. Csak az a baj, aki még a verstan szabályait sem ismeri, írja a nyálasabbnál nyálasabb verseket, az képzeli magát királynak.Sajnos engem sok kritika ért ezzel a ragrímmel kapcsolatban, ezért bátorkodtam feltenni ezt a cikket. Volt két ragrímem egy versben, és valaki azt írta rengeteg a ragrímem. Nos igaza volt, és valóban kicsit meg kell dolgozni azt a verset magam örömére is , hogy igényes legyek önmagamra ! Bár ahogy nézem önmagamat mégis csinálok sok ilyen hibát!
Rozella2015. szeptember 23. 11:17
Mindenki ír, de azért tanulni, figyelni érdemes... Ez a szép az amatőr írásban, hogy nem kell "profinak" lenni. Én úgy gondolom, egyébként százszor inkább öt pár ragrím legyen egy versben, mint szándékos gúny, sértés, bántás, öncélú trágárság, túlmodernizált okosnak látszó "emelkedett" értetlenség, vagy nyálcsöpögés... Kritikát sokkal könnyebb írni, le és megszólni valakit, de ott a lehetőség, leülni az üres papír vagy a gép elé... és tessék, meg lehet mutatni...