Korzikán jártam

Korzikán  jártam .

Nem túl régen a Sas Travel Utazási Iroda jóvoltából Korzika szigetére utaztam autóbusszal.

Nálam vendégeskedett Ausztráliából egy házaspár, akiket „Csoda csiga” beszélgető programban ismertem meg. Melissza és András volt a nevük. 

Ők hívtak meg erre az útra és fizették nekem viszonzásul ezt az üdülést, mivel nálam laktak közel fél évig.

Első nap Velence környékén szálltunk meg, majd továbbutaztunk Livornóba. 

Közben megálltunk Pisában, ahol a ferde tornyot néztük meg.

 

Az esti hajóval mentünk át Bastiába, Korzika szigetére.

A szállásunk Bastiától 80 km re volt Korzika keleti partján a Ghisonaccia/Villa De Vacances Marona D’Oru-ban. 

Ez egy üdülőtelepen van, közvetlen a tenger partján .Megérkezésünk után pihenőnap volt, lehetett fürödni a tengerben, vagy éppen hegyet mászni. 

Én vesztemre barátaimmal hegyet másztam. (másnap alig bírtam lábra állni az izomláztól )

Egyszer csak látjuk, a hegyek felöl közeledik a sötét félelmetesen fekete felhő. 

A tengertől szállásunk mintegy 20 méterre volt. Láttuk a tengert elmérgesedni, szürke lett, és hatalmas hullámokat kezdett verni a szélvihar. Mintha világvége közeledne. Szakadt az eső, mintha vödörből öntötték volna. Mi már akkorára hazaértünk szerencsére a hegymászásból.

A mi apartmanunk a folyó melletti oldalon volt, ami jött le a hegyről.

 

Morajlani kezdett az idő, szinte kicsavart vastag fákat hozott a víz magával, és vitte a tengerpartra. Az utcán legalább 30 cm -s víz hömpölygött. Amikor estefelé vége lett a csúfondáros időnek, kicsit lenyugodott a tenger és mi magunk is. Kimentünk a tengerpartra, ami végelláthatatlan terítve volt mindenfélével, kicsavart fákkal, cipőkkel, ruhákkal stb.

Ezt a csendéletet soha sem felejtem el, a vihar utáni csendet, ami akkor a tengerparton volt. A következő napokban kirándulás volt a sziget északi csücskébe. 

Aki nem járt Cap-Corsen az nem ismeri Korzikát, mondja a közmondás. A körutazás során feljutottunk 404m magasan álló Mattei malomhoz. 

Ez Korzika máig őrzött egyetlen malma. 

Tovább utazás Calviba Korzika legnagyobb turista központjába, ahol a Fellegvárat, a kormányzói palotát, St. Jean Babtiste templomot is meglátogattuk.

Közben más nap pihenés, szabadprogram volt.. 

Következő napi program   Monte Leccia, Ajaccio, a császári város-Cargesse, Calanques-Porto-Scala di Santa Regina. Ajaccióban a Napóleon család emlékével találkoztunk léptem nyomon, szobrok, utca nevek épületek. Napóleon lóháton, négy testvére társaságában.

Voltunk Napóleon szülőházában is, és a falon a családfát is megszemléltük.

Továbbutazás Korzika egyik legnagyobb látványosságához a Les Calanches-hez. 

A világ csodái közé tartozik a Korzika legszebb természeti szépsége ---Piana és Porto között az ún. Calanshe. Lehengerlő színjáték, amit itt a természet alkotott. A Tenger intenzív kékje, gránit rózsaszín, narancssárga, vörös palettája igazolja e kivételes táj hírnevét. Egy hatalmas sziklatömb 4 km hosszan és meredeken kimagaslik a tengerből, mély vörös labirintussá válik, melyben ember menthetetlenül elveszne.

A nyugati part másik csodája , amit nem emberi kéz alkotott a Scala di santa Regina 

(Égi királynő lépcsője) Ez Korzika legvadabb és leghíresebb vidéke. Egy gránitból való Dante-i pokol 8 km szakaszon. A mélyben hatalmas sziklatömbök között zúg a Golo. 

A buszunk sok viadukton, alagúton át, kanyargott a félelmetes szakadékok mentén, ahol igencsak féltünk.

Másik útvonalunk Moriani Plage –Aleria-Porto-Vecchio-Bonifaccio.

Bonifaccio a világ legszebb városa. A tenger felöl csodálatos fehér mészkő sziklafalak állnak, több mint 60 méter magasan. Sétáltunk az óváros hangulatú utcáin. 

Itt több 13-14sz-i templomokat látogattunk meg. Itt megint csak eltévedtem a szűk kacskaringós utcákban, mert lemaradtam és elbámészkodtam az időt. De nem sokára előkerültem, megkerestek. Volt egy órás hajókázás is a híres grottokhoz (tengeri barlangokhoz) ami megint csak csodálatos látvány volt. 

Reggel tovább utazás Bastiába, ami sziget legnagyobb városa. 

A város főterén szintén szobor, ami Napóleon Hadvezért, mint római császárt ábrázolja.

 

Hazautazáskor a hajónk pont éjfélkor indult. Szép csendes éjjel volt induláskor.Elfoglaltuk a helyünket a több emeletes hajón. Egy sarkot kiválasztottunk magunknak, 

Elbarikádoztuk a területünket és lefeküdtünk a földre aludni, mint ahogy mindenki tette. Kb egy óra múlva arra ébredtem, hogy a fejemnél a hajót valami veregeti. 

Ringatózunk szépen, úgy hintázgatunk. Mikor észhez tértem, körülöttem senki sem volt.

Kissé megijedtem mi a csuda van, mi történhetett. Gyorsan felálltam és próbáltam kimenni a folyosóra, de elestem. Annyira ringatóztunk ide- oda, hogy az egyensúlyomat sem tudtam megtartani.. Végre kijutottam kapaszkodva.

Kint a folyosón a mosdó körül sorbaállás, ki- ki a lépcsőn fogja a gyomrát, köztük az ausztrál barátaim is sápadtan összegörnyedve ülnek a lépcsőn.

A tengeren akkora vihar kerekedett hogy a hajónkat dobálta. Süvített a szél, a hullámok csapkodva verték a hajót, ami igen csak meg volt rakva kamionokkal, autókkal, több emeletmagasságban. Szóval senkinek ilyen utat nem kívánok, azt hittem nem kerülünk haza élve, féltünk, hogy felborul a hajó.

Bevallom, amit elmulasztottam imát életem során, ott akkor mindent bepótoltam. 

Ez a vihar 6 órán át tartott, míg reggel 7 re elértük Olaszország partjait Livernot. Livernoból hazautazás Szegedre.

Szomorúan zárom ezt az üdülésemet, ugyanis az ausztrál barátom, amikor hazaértek, megtudta hogy 75 % -s előrehaladottan súlyos beteg lett, azaz menthetetlen. Itt léte alatt semmit sem érzett azon kívül, hogy fogyott, de nagyon jól érezte magát .

Hazaérkezés után 1, 5 évre meghalt. Előtte egy héttel a kamerán elbúcsúzott tőlem, mindent megköszönt és további szép életet kívánt.

Meghívtak magukhoz Ausztráliába Brizbanba, de ide már nem fogok elmenni, mivel a barátom meghalt, és felesége Melissa nem tud magyarul. 

Erre az utamra a tengeri vihar, és a kedves barátom halála miatt nem térek vissza, de Ti menjetek, mert olyan gyönyörű színes sziklákat sehol sem láttam eddigi útjaim során.