Csilla unokámnak születésnapjára

Valamikor régen ő már eldöntötte,

hazáját hűn szolgálja, majd mindörökre.

Éjjelt nappallá téve magolta szegény,

bűnüldözés törvénye egy nagy rémregény.

 

Megvolt hát az öröm, a várnak udvarán,

meneteltek maguk tisztté avatásán.

Mind szép egyforma ruhákban, a végzősök,

s könnyeikkel küszködtek a büszke szülők.

 

Hadnagy lett a lányból, az én unokámból,

rohantak az évek, s ki nőtt a ruhákból.

Ballag, derékig ér már szép barna haja.

egy csillag a vállán babérkoszorúja.

 

Vizsla tekintete mindenhová elér,

határozott lépések, szigorú erény.

Nem ijed meg soha saját árnyékától,

csupán a macskája veszi le lábáról.

 

Ha kedve van épp,előveszi gitárját,

vagy éppen karatéz , elüti unalmát.

Hastáncát is járja, ha éppen akarja,

ha teheti inkább nagyokat aludna.

 

Mindez mellett egyetemi szünetekben,

más divatos szakmáját is megszerezte.

Mondá,több lábon is meg kell állni ma már,

jó példa volt előtte, neki a család.

 

Újabban már "tanítgatja" autóját,

minap is kiszerelte akkumulátorát.

Nem véletlen hiszen soha nem babázott,

inkább rendőrautóval játszadozott.

Szeged 2018-12-15