Varga Z. Lajos blogja
Kitelepítés 1952 – egy igaz történet
A ponyvás Csepel teherautó lomhán fékezett,
december vége volt, karácsony előtt, a főutcán
álló ház már régen álomra szenderült, kisváros
hajnali háromkor, álmos ávéhás legényekkel
zörgetett a tiszt, egy óra van öltözni, pakolni
ruházatot, apró dolgokat, élelmet elhozni,
a nyolcvanéves nagymama sírt, Pál fia ötvenhárom,
Ilonka menye ötvenéves, bűnük csak ez a ház,
mely háromszobás, Tamásiba! üvöltötte a tiszt,
Szigetvárról hatvan kilométert mentek még tovább,
hogy felvegyék oda férjhezment lányukat Ilonát,
vitték a három hónapos pici Jancsikát, s apját
a huszonhét éves Jánost ki mezőgazdasági
mérnök, ki épphogy hazatért a világháborúból,
francia vérhas-fogságból, kinek apja kisparaszt,
de vitték, mert a háromszobás szigetvári házat
a párttitkár szemelte ki magának, tanú így nincs,
nem marad, Hortobágyra, Tedejre indult a csapat,
munkatáborba, marhaistállókba megalázni,
az embert, kinek valamije volt és nem volt káder,
másnap éjjel lett mire a teherautó leért
a pusztába, Lenin-tanya mellé összefagyottan,
s megpróbáltak ott élni, túlélni, Tamásiból
az ottani nagyapa elment a pici Jancsiért,
mert hason csúszva a Rákosi titkárságon kapott
engedélyt arra, hogy magához vegye, elvigye,
mert a telet a sparhelt fűtötte istállóban nem
élte volna túl, aztán ötvenhárom tavasza jött
Ilona várandós lett, várta a második babát,
János marharépát, céklát lopott, hogy kifejlődjön,
ha már jön az a baba a pusztába és szép legyen,
köpenye zsebében vitte, kiröhögve, gúnyolva,
verve, de nőtt a pocak, benne a pocaklakóval,
a kitelepítettel, aki nem tudott semmit még,
nem tudta, bár rebesgették, hogy márciusban meghalt
Sztálin, s aztán sokára, őszre vége lett mindennek,
elengedtek mindenkit, menjen mindenki merre lát,
kalandos úton hazaértek, az egyéves Jancsi
várta őket szeptember végén, s aztán pár napra már,
szeptember huszonhatodikán a kis pincehelyi
kórházban megszületett egy tündéri formás lányka,
Ilona, aki immáron negyven éve a társam,
életem álma, gyönyörű egymásért-házasságban.
2014
2014
Ki akar kartács szeleket,
ki akar holló lakomát,
halak nélküli vizekben
elcsukló kárókatonát.
Ki remél vaktól világot,
lámpáknál fénybohócokat,
ki akar mázas szavakkal
álarcban izzadt arcokat.
Ki kér bolondtól kegyelmet,
ki akar vörös iszapot,
holnaptól régi dalokkal
ékes proletár-iramot.
Ki akar jövőkép lenni,
ki akar nyakba kötelet,
kinek foglya a múltunk
marokra fogja a fegyvert.
Ki akar sassal legyeket
fogatni, mikor napra nap
semmi dolga, csak szerteszét
számolni milliárdokat.
Ki akar újra rombolást,
most, hogy Ország van, lángra-gyúlt,
biztos jövő és nyugalom,
velünk Isten, nincs válaszút!
2014. február
PÜNKÖSDI VERS
PÜNKÖSDI VERS
MAGYARORSZÁGÉRT
Olvasd el Isten ezt a verset,
ne kelljen felkerekedjek
megkeresni téged fenn,
a mindenség – mennyben,
s bár fiadat küldted a Világra,
hogy megtartassék az általa,
hát tartassék meg Hazánk is,
ez a csonkított kis ország
továbbra is, és örökké
adva néki reményt és jövőt,
mert bűnhődi még a múltat,
jöjj el hát szikrázó fényben
földre-rázott csillagokkal,
lépdeljen lelked mellettünk
sáros tanyaudvarok mélyén,
lakótelepek lakásaiban,
roma viskókban, palotákban,
zsidó imaházakban,
mindenütt tárt karokkal
Isten légy velünk,
légy velünk a nagyokkal,
Isten légy velünk
magyarokkal!
Varga Zoltán Lajos
2012. 05. 22.
(Megjelent Pünkösd ünnepén a Nyugati Jelen c. lapban)
Szita Bence temetése napján...
Ugye betakarsz...
Ugye betakarsz majd
Az éjszaka hajnalán
fáradt falevéllel,
Alvadt fekete vérrel...
Ugye betakarsz majd
Az éjszaka hajnalán
fáradt falevéllel,
Alvadt fekete vérrel,
Sápadt holddal,
Fakó csillagokkal...
Ugye betakarsz majd
Az éjszaka hajnalán
fáradt falevéllel,
Alvadt fekete vérrel,
Sápadt holddal,
Fakó csillagokkal,
Omló puha földdel,
Kikapart gödörrel...
Ugye betakarsz majd
Az éjszaka hajnalán
fáradt falevéllel,
Alvadt fekete vérrel,
Sápadt holddal,
Fakó csillagokkal,
Omló puha földdel,
Kikapart gödörrel,
Gyökér pókhálóval,
Vakond kotorékkal...
Ugye betakarsz majd
Az éjszaka hajnalán
fáradt falevéllel,
Alvadt fekete vérrel,
Sápadt holddal,
Fakó csillagokkal,
Omló puha földdel,
Kikapart gödörrel,
Gyökér pókhálóval,
Vakond kotorékkal...
A beteg világgal!
Ugye betakarsz majd,
Ugye betakarsz,
Fázom...
Sz. B. temetése napján.
Mit akarsz Európa?!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Volt már Magyar a hajnal,
De nem tudott mit kezdeni a „művelt” nyugat
A Magyar ötvenhattal!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Vertünk törököt, oroszt, tatárt,
Véreink hullottak, de mi mégis itt vagyunk,
Őrizzük Magyar hazánk!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Kenyerünk magyar kovásszal,
Istenünket hívjuk és áldását kérjük
A Magyar alkotmánnyal!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Magyar férfi, nő és gyermek
Családjainkat rontó veres bűnösök
Közöttünk nem élhetnek!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
A nemzeté a nemzet bankja,
Sehonnai bitang a dolgos magyar kezekre
Mammon láncait nem rakhatja!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Semmivé válsz a magyar ellen,
Szózatunk imádság, ész, erő, szent akarat,
Törhetetlen Magyar szellem!
Mit akarsz tőlünk Európa, mit akarsz tőlünk Világ?!
Nem csordogál bennünk alázat,
Valamiképpen mindahányan kik itt élünk
Hívei vagyunk e hazának!