Varga Z. Lajos blogja

A holokauszt torz mezsgyéje a halál,

a munkaszolgálatban megfagyott kezek

jutalma fejlövés, árokba fordult test,

klórmész, kis füzet, nem tudni költő, vagy diák,

a ceruzával írt sorok, napló és razglednicák,

nadrágzsebben a bori rézbányák félelmei,

a munka szabaddá tesz feliratok a táborokon,

a gettókban a sárga csillagos kabátok,

őrült eszmék aljas kivitelezése,

a kegyetlenségeket nem csökkentheti

a zsinagógák szép belső fénye,

emlékezzünk hát, és emlékeztessünk az emlékezésre!

2018. 02. 03. 

A rabbi boltja

A régi szegedi zsidónegyed

kis házának üzlethelyisége

a polcok lakta pincében lapul,

ahol a kiváló kóser az úr,

a kóser boltban a liszt is kóser,

az olajbogyó, a tej, a tojás,

időtlen időkig nem látomás,

a sütőpor, a kifli, a kenyér,

s a kóser bor ott mindig áldomás!

Tisztelettel Markovics Zsolt rabbinak.

2016. 05. 21.

Az élet menete

A zsidók fájdalma rágja lelkem,

Istenem engedj felemelkednem,

vérző szívemben nincs semmi vita,

nem értem, hogy lehet ma bárki is

antiszemita!

Az élet menetét lépte lábam,

senki ne mondja, hogy kitaláltam,

a zsinagógától az Andrássyn

serényen léptem,

százezer éljen, mindenki éljen!

Szó nélkül bukdácsolnak a sorok,

egy kis királylány, egy kis királyfi,

rongyos csillagjaik a Dunában

lebegnek,

onnan már semmi nem hiba,

nem értem, hogy lehet ma bárki is

antiszemita!

Talán ma már átfordult a teste,

fölénk-iramlott a holdas este,

a költő ballonkabátjában áll,

mozdulatlan

merengve az útelágazást.

2016. 04. 12.

Birkenauban leírt sorok II.

Most-már a vörös-téglás épületet féljük,

még félelmesebb a fehérre festett, a cyklon,

vonatsínekre helyezett álmunk csak lim-lom.

»«

Ha két életünk lenne, s álmaink napfényre néznek

sírva, őrjöngve áthatolnék a múltba, a negyedbe,

kis szatócsboltunk volt a Dohányban fehérre meszelve.

»«

Kaddist mondunk Isten dicsőségére, hányan lehettünk

volna ha nem pusztulnak el fiatalon gyermekként,

de visszajöttünk, unokáink szeme figyel, néz!

Birkenauban leírt sorok I.

Most-már csak marhavagonokat látok,

sárga csillagot kell mind hordanunk,

köszönjük, még megvagyunk.

»«

A barakkból láttam a csíkos halált,

a szögesdrót kerítés áram-ölébe hullt,

értelmét vesztette minden ami múlt.

»«

A meztelen novemberi hideg didergés,

az udvari álldogálás ringató együtt-magányában,

gyűlöletet éreztem a mormoló megbocsátásban.