Vancza_manasse blogja

Hódunna alatt
hófehér, tiszta patyolat.
Takarót húz magára
mező, rét, házak tája.

A ború repteréről száll
hófuvallat szárnyán
milliárd hópihe-tündér,
fehérre mosni emberek kedvét.

Csak jönnek, jönnek.
A tornácba is bemerészkednek
játszi-üdén és pajkosan.
Tél van! Tél van!

Az életem egy gomolya,
ide gurul...hol meg oda.


Magamról még mit sem tudtam ,
S kezemből gurulni hagytam
az életem, mit Tőled kaptam
Uram...


Pici porszem vagyok...hiába 
beleszülettem én is e világba.


Nem selyem a gomolyám szála
összetett és olykor durva,
ahogy az életem is mutatja .


Érdes, vastag, szúrós spárga.
Hol fehér, hol fekete, hol meg sárga.


Nem sima és nem hiba mentes
bogos, csomós s nem egyenletes.


Hol vékony, hol kopott.
Hol szakadt és bomlott,
meg kell csomóznom ott,
De...


Uram, nélküled gyenge vagyok,
akárhogyan próbálkozok.


Gurul a gomolyám , míg véget ér.
Parányi életem...nem sokat ér .


Uram, te tudod a gomolya hosszát.
Te tudod ,mikor megyek föl hozzád.

Elszáll az idő...

Élet hajóján vagyok,
s van rá ok,
mért nem kormányzok.


Egy hajó az életem;
horgonyom emelem.
Mi lesz majd énvelem?


Matróz vagyok e hajón,
Isten a kormányosom,
életem Rá bízom!


Ifjú az életem,
s ha van Szentlelkem,
közel van Istenem !


Sokan eltévesztik,
midőn azt kérdezik:
Mind ez , hogy létezik ?


Ne feledd, hogy mindig
kezdettől a végzetig,
Istentől Istenig!

Csírázik az énem 
   Tizenharmadik évet
   számlált az élet.


Immár nagyon sok éve;
   sok rá az ok,
   hogy barátod vagyok.


Mérleg alá téve
   békés barátságunk,
   mert cimborák vagyunk,


Barátságunk bizony 
   sokat mér
   de tudod mér'!


Okot ne keress,
   mért vagyok néha ideges;
   barátságoddal éltess.


Rossznak, mint mindig 
   ellent mondj
   örökre és harcolj!


Arra kérlek téged
   mindig maradjon meg 
   köztünk e közeg!