Vancza_manasse blogja

Szelíd ember a December,
Örvend neki minden ember.
Ő hozza mindig a havat;
Potyautas a hangulat.

Belopózik a zsebébe,
aztán mindenki szívébe.
Mindig észrevétlenül jár,
mivelhogy mindenki rá vár.

A szívedben, hogyha nyitva,
nagyon könnyű az ő dolga.
Ő tudja, mit kell tennie,
és nagyot táncol majd benne.

Hogyha hagyod őt táncolni,
lángra fogja lobbantani
a szeretetnek kanócát,
hogy szeress egész télen át.

Mért érzem én mindig azt, hogy
a boldogság oly könnyen fogy?

Mások bátran falják a nőket,
én meg bambául nézem őket.

Mit kellene nekem tennem?
Lányokat, nőket kell ennem?

Úgy vélem, talán, rossz ez az út,
de jó lenne egy szerelemkút,

miből mohón kortyolhatnék,
míg a Nap nyugovóra tér.

Ha szerelemből vizsga lenne,
egy élet, talán több, rámenne.

Hátha jut nekem is egy lány,
kivel nem üldöz a magány.

Meddig várjak? Kérdem magamban
újra meg újra gondolatban.

Ha nem alszik ki reményem,
e lányt biztos, hogy meglelem.

Az idő csintalan,
olyan, mint az eb...
Mikor nem gondolod,
akkor támad meg!

Eljátszhatsz ővele,
mikor fiatal,
az időérzék, tudd,
rá ugyan nem vall!

Vedd észre, lassan megy,
ám gyorsan halad,
nem ül ő naphosszat
a lombok alatt.

Hogyha utoléred,
állítsd majdan meg.
S kérdezd meg őtőle:
Hová mégy, te eb?

Ne engedd őt menni,
mert aztán meglásd,
nem lesz ő többé majd
jó barát s pajtás.

De ha vigyázol rá,
s gondját viseled,
kegyelmes lesz ő is,
hiszen ismered,

Póráz nélkül vele
semmire se mész.
Irányítsd őt mindig
arra, merre mész!

Végefogyhatatlannak hittem a telet.
A hó csak itt-ott, foltokban
fehérlik és a télre emlékeztet.

A sok kis jóakarat nem győzi eleget
feszegetni az idő határait, s
végül legyőzi a telet.

Már ezrével szállnak a pillangók s lepkék.
A kikericsek lilán, puha
szőnyegként a rétet ellepték.

Lebomlott a világról a tünemény,
foszlányonként, mint az erdőkről
a hajnali köd... álom már a tél.

Hogy mit csinálok most ebben
a rövid hatvan másodpercben?
Beletekintek a világba,
s szíveket látok kulcsra zárva!

A kulcsot, mellyel az ajtót kinyitnád,
és ezzel befogadnád életed Urát,
ha nincs meg, keresned kell még,
csakhogy tudd, amennyit keresed, nem elég!

Erre való a Szentírás,
hogy annak, aki benne ás,
könnyebben találja meg útját,
amelyen megtalálja kulcsát.

Segítségül itt egy térkép.
Vigyázz, hogy lábad merre lép.
Két út van, ezért hát légy kész,
mert nem mindegy, hogy merre mész.

Ha a helyes utat választod,
kísér majd szüntelen egy barátod,
aki életét adta éretted...
De te ezt talán még nem érted.

Van még egy lehetséges út,
ha rálépsz, majd feléd fut.
A mindig rá leselkedő,
folyton téged követ ő.

A kísértésbe öltözködött bűnbarát,
aki megmozgat minden élő fát,
ahhoz, hogy birtokába vehesse
azt, ki a Szentírásra azt mondja, mese.

Miért térnél te a rossz útra?
Csak nem vagy olyannyira buta.
Válaszd a keskeny, de jó ösvényt,
és kerüld mindig a bűnörvényt!

Vizsgálj át szíveden mindent,
és hívd segítségül Istent,
hogy könnyebb legyen döntésed,
s legyen nyugodt, áldott pihenésed.