Csöndes kín

Szomorú szemem széle bánattól könnyes.
A lelkem ordít, de halk a szám és csöndes.

Temérdek kín , lelkem ,mint kés simogatja,
S lelkem ordítását senki meg sem hallja .

Mint legrosszabb álmomban, amikor féltem,
tudtam délibáb s mégis igaznak véltem.

De e kínnak vajon mikor lesz majd vége?
Hogy nyugodtan haladjon életem végre.