A flow-elmélet

Megváltoztatható a magyarok panaszkultúrája?

A flow, vagyis áramlat-élmény

Paul Pahil pozitív pszichológus a flow-elmélet atyjától, Csíkszentmihályi Mihálytól tanult. Tíz éve él Magyarországon, és még mindig meg van győződve, hogy képesek vagyunk arra, hogy elhagyjuk a panaszkultúrát és végre boldogok legyünk.  Ötletem, hogy létrehozzak egy új motivációs rendszert különböző kultúrákból származó embereknek. Egy évvel később jött létre ez a rendszer, az optimalitás coaching, ami gyakorlatilag a pozitív pszichológia tudományát vegyíti a sportpszichológiával.

 

A jó lelki állóképességű emberek, ha valami rossz dolog történik velük, ugyanúgy mélyre tudnak zuhanni, megtapasztalják a szomorúságot, a depressziót, a negatív érzelmeket, de képesek hamar újra visszatérni ebből. Akiknek viszont nincs meg ez a fajta állóképessége, az lent marad.

A flow

A flow, vagyis áramlat-élmény azt az állapotot jelöli, amikor az egyén teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, feloldódik a tevékenységben. Ilyenkor az időérzék megszűnik, az ember örömöt érez, feladja a kontrollt, azaz nem érdekli, hogy az, amit csinál, hogy sikerül, jár-e majd jutalommal, dicsérettel, esetleg büntetéssel, egyszerűen csak folytatni akarja azt, amit csinál. Ez akkor történik, amikor az egyén képességei és a tevékenységben rejlő kihívás egyensúlyban van egymással, azaz egyik faktor értéke sem magasabb vagy alacsonyabb a másikénál. A cél egyértelmű, a tudat fókuszált, az éntudat érzése megszűnik, az egyén azonnal visszajelzést kap a tevékenységről – magyarán folyamatában látja a tevékenység eredményét, sikerélményt él át. Flow-t bármilyen tevékenység során átélhetünk, kapáláskor, sportolás, tánc festés közben, a munkahelyen. A fogalmat a magyar származású, Amerikában élő és dolgozó pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály definiálta, és kiterjedt kutatással térképezte fel a jelenség működését, azóta a pszichológiában és egyéb tudományterületeken is ismert és hivatkozott fogalom. „A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson” – fogalmazott Csíkszentmihályi. Bővebben a fogalomról a Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája című könyvében és annak folytatásaiban olvashat.

Ha arra figyelsz, mi a rossz, attól nem fogsz virágozni.  Fel kell ismernünk, hogy a létezésünk egyetlen célja az, hogy másokat szolgáljunk, ahogy csak módunk van rá. Így ahelyett, hogy azt gondolnám, nem lehetek boldog a világot uraló szenvedés mellett, megpróbálhatom megváltoztatni a nézőpontomat, és feltehetem a kérdést, mi az a legkisebb dolog, amivel a legnagyobb változást tudom elérni.

Mondhatjuk, hogy a pozitív pszichológia nyugati, bár Seligman,  Csíkszentmihályi  és Peterson 

professzor megvizsgálta az összes vallás szent könyveit és az összes létező pszichológiai irányzatot, és szintetizálta azokat, emellett pedig összekapcsolta a pozitív pszichológiát a görög civilizációval, Arisztotelésszel, Platónnal és Szókratésszel. Tehát mondhatjuk, hogy nyugati pszichológia, de nem valami új.

 

Lehetséges megváltoztatni a magyarok panaszkultúráját?

 

A legfrissebb, 2017-es World Happiness Report is megerősíti mindezt, Magyarország a száznegyedik helyen áll, míg a csehek a harmincegyedik, a szlovákok a negyvenötödik, a lengyelek pedig a hatvanadik helyen állnak.

Fontos különbséget tenni a kétféle boldogság között, amit a pozitív pszichológia meghatároz: ezek a hedonikus és az eudaimonikus boldogság. Az a fajta élvezet, amit egy jó film vagy egy finom étel jelent, a hedonikus, rövidtávú boldogság pillanatai, amikor jól érezzük magunkat. Ezzel szemben az olyan tevékenységek, mint például a gyereknevelés vagy a karrier építése talán kevesebb azonnali élvezetet kínálnak, ám hosszú távon ezek adják meg a teljesség érzését. Ez az eudaimonikus boldogság, ami a legjobb védelmet kínálja a betegségekkel és a stresszel szemben is.

A pozitív pszichológia egyik atyja, Csíkszentmihályi Mihály – aki a mentorom volt – és én magam is úgy gondolom, hogy a valódi boldogsághoz elengedhetetlen, hogy legyenek olyan dolgok az életünkben, amelyeket a saját értékükért teszünk, és nem jutalomért. Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az emberek, akik pénzzel, idővel, munkával támogatnak másokat, azok elégedettebbek az életükkel. A pozitív pszichológia kutatói felfedezték, hogy azok az egyének, akik úgy érzik, célja és értelme van az életüknek, kevesebb fájdalmat és szorongást élnek át, mint azok, akik nem látnak ilyen célt vagy értelmet, illetve ritkábban lesznek depressziósak vagy szerhasználók. Az előnyök pedig nem csak a testi egészségről szólnak: ez a fajta „küldetéstudat” energiát ad az embereknek, erősíti a kreativitásukat, az intellektuális bevonódást és a kíváncsiságot.

 

A boldogságunk ötven százalékban a genetikán múlik, ám a genetikát nagyon nagyban befolyásolja a környezet, mindkét irányban. Számomra a boldogság a részvételről szól, a kísérletezésről, a tanulásról, sokkal inkább, mint a győzelemről. Van egy „boldogságtemplomom”, melynek egyik oszlopa természetesen a lelki állóképesség, egy másik pedig az életem értelme: hogy miért vagyok itt, miért teszem azt, amit teszek, hogyan bánok az emberekkel. Egy harmadik oszlop az erény, az utolsó pedig a jóllét, ami nélkül nem lehetek boldog.

(Interjú Paul Pahillal, aki Magyarországon élő indiai származású amerikai kutató, a pozitív pszichológia jeles képviselője)