Vallejo blogja

Sziasztok!

Mostanában nem tudok fenn lenni, melynek egyszerű oka, hogy VÉGRE, hosszú vegetáció után nagyobb munkát tudtam megfogni, napi 12-14 órát dolgozom, beleértve a hétvégét is.

Nem marad időm még a leveleitek megválaszolására sem, ezt a bejegyzést is hajnali indulás előtt tettem.

Természetesen amikor lehetőségem lesz a levelekre is megírom a választ és a  verseitek olvasását bepótolom.

Nem fogok kihagyni senkit, csak egy kis időre van szükségem.

Amint tudok jövök. 

Üdv Néktek!

Kicsiny országunk óriás fazék,
Köréje gyűlik a türelmes nép,
Fiatal, öreg, apraja, nagyja,
Csendesen tűri, hallgatva hagyja,
Hogy okos nagyja nékünk megmondja,
Mit hordjunk össze a nagy fazékba.

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Elkészült végre a finom étel,
Némán megvárjuk míg megebédel
Az öltönybe bújt sok nagy és okos,
Minket szolgáló mentelmi jogos.
Tányérjuk gőzölgő hússal tele,
Nékünk meg itt maradt a híg leve!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Hogy szürcsölhessük a forró levet,
Előbb fizessük az ebédjegyet.
Kóstolásért jár a szakértő díja,
Mindenki fizet, ha nem is bírja.
Az elsózásnak súlyos az ára,
Hamar bezárul ország konyhája!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Majd két hete szenvedtem, mert a laptop tápkábelem elcsettent és ahogy az szokott lenni a legrosszabbkor történt.

Utánajárás? Költség és még ki tudja mi? Szóval volt gondom, és viszonylag kevesebbet tudtam fenn lenni, mikor hol sikerül beférközni egy pindurkát a netre.

Aztán az egyik szeretve tisztelt alkotó és levelező, valamint telefontársammal folytatott beszélgetés közben elkotyogtam, gubancolódik a helyzet. Kevesebbet tudok írni és főleg olvasni.

Még aznap postára adta az új tápkábelt most kaptam kézhez. Ez olyan volt mint a fórumban a "Mit kérnél a jó tündértől" topic ahova beírsz valamit és azonnal teljesülne.

Ráismerhetsz a legjobb barátra,
Melletted van mint fény és az árnya,
S tudd, néki a vezérlő gondolat,
Hogy messzire űzze a gondodat,
Bár nincs a kezében varázspálca,
Mégis számíthatsz véle csodára,
Míg lazán tolja el saját baját.
Ugye ilyen az igazi barát!

Meg akartam veletek osztani, mert jó tudni és érezni, ilyen is van! Itt is!!!!

Kisebbség lettem!
Foggal, körömmel vigyázom
Magam körül e tenyérnyi helyet,
Hogy ne boríthasson be mindent szennyetek!

Szívemre vettem
Dolgom, hiszem a világom,
Józanul őrzöm a tisztult fejet,
Hogy ne keverhessenek össze véletek!

De nem értettem
Semmit hadaró dumából,
Meg kellett tanulnom rút nyelvetek,
Hogy érthessem hová satnyult igényetek!

Hogy elérjem az utódló réteget,
Sivár lelkűt, kábultat és részeget,
Megszólítsak képzetlen képzeletűt,
"Újra" fordítottam a szóvá szőtt betűt.

Tökre magam vagyok!
Frankón nyomulok, míg lesek
Placcomra, ahol dekkolok,
Ne hogy má ide lökd a kukát!

Mindig mellre szívom
A melóm, vágom ám a helyet,
Nem szívok, ha józan maradok,
Ne mongyák nyomatom a butát!

De kajakra nem tom
Csávók, lunyák mit hintenek,
Azér tökre rányomulok,
Hogy vágjam frankón a jó rizsát!

Nékem a vers
nem csak nyers papírra
rótt szabályos halmaz,
rendezett betűk,
kutatnom kell benne
a keserűt!
Én akarom.
Hadd marja a nyelvem,
kell, hogy a gombócot
alkotóval nyeljem.
Vagy véle nézzem
a színt, a fényt,
érezzek illatot,
gyötrő kínt, reményt,
bennem is zengjenek
éledő dallamok.
S nem szégyenem, ha elragad
egy szösszenet,
aprócska gondolat,
melyben mint tükörben
láthatom arcomat.

Ne kérje tőlem senki,
szeretni valónak lássam
sár foltjait szobámban,
s ki követ hajít be ablakon,
nékem minta legyen,
etalon.
Felőlem akár
tanár is lehet,
a mindenek tudója,
kiben ha kél a nóta
dőlnek a hegyek.
Vagy lenne a nagy ígéret,
nem ihatom szavát,
fülemre tapasztott kézzel
tagadok igéket.

Különbözünk és nem vagyunk
különbek,
ki kevesebbet tesz,
ki többet,
de a mindennel van kerek,
egész,
a "csak az egy" magány
és tévedés.

Kételyek közt élek!
Mit véljek?
Lövés sincs
vagy csak lövés van,
s már félúton megpihen
minden szavam.