(csak egy bukott gondolat)

1.bejegyzés

vigyázz

ki vetsz engem mint magot

nem a teremtő földben

nem vajúdó nők méhében

benned

benned mint fraktálok

benned fakadok

magasan láncaid rögök felett

oly vágyódó fényben

hol égig érsz mint a kék

virágzom

majd sziromként szárnyatlan

hullok a sötétbe

s lassan a mélyben ott fájón

mélyen

szétfoszlok

veled ki vetett

veled porladok