(csak egy bukott gondolat)

nebula•  2021. október 17. 12:23  •  olvasva: 51

1.bejegyzés

 

vigyázz

ki vetsz engem mint magot

nem a teremtő földben

nem vajúdó nők méhében

benned

benned mint fraktálok

benned fakadok

magasan láncaid rögök felett

oly vágyódó fényben

hol égig érsz mint a kék

virágzom

majd sziromként szárnyatlan

hullok a sötétbe

s lassan a mélyben ott fájón

mélyen

szétfoszlok

veled ki vetett

veled porladok

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom