Ünnepel(tet)te-e Jézus a születésnapját?

(Írta Schultz Antal róm. kat. lelkész és tanár)

Az időpont sem fix, de Jézus korában vajon megtartották a születésnapokat? 

Hogyan alakult ki a karácsony mint ünnep? 

120 évig!...  Azaz „Ád meá veeszrim” vagy „Bisz hundert und zwanzig” szokták mondani születésnapokon a zsidók, utalva arra, hogy Mózes ennyi idősen halt meg. De vajon mondták-e Jézus Krisztusnak is? Saját korában ő és a családja vagy később a tanítványai és követői megünnepelték Jézus születésnapját?  

Véres szülinapok a Bibliában  

Az Ószövetségben egyszer tesznek említést születésnapról, de akkor sem egy zsidó emberéről, hanem a József történetéből ismert fáraóéról, aki a végén felakasztatja a fősütőmesterét. Az Újszövetségben egyetlen születésnapot említenek szó szerint, mégpedig Heródesét.  

Heródesnek lenni a Bibliában nem egy szerencsés feladat. 

Egyszer Jézus születésénél hallunk róla, Nagy (I.) Heródes király (Kr. e. 74/73–Kr. e. 4.) az összes két éven aluli fiúgyermeket megölette, mert félt, hogy a bölcsek által felkeresett zsidók királya, aki nem sokkal korábban megszületett Betlehemben, letaszítja a trónjáról. Jézus szüleit azonban egy angyal figyelmeztette, hogy meneküljenek Egyiptomba, és csak Heródes halála után tértek vissza Názáretbe.  

Második alkalommal előbbi fiát, Heródes Antipászt említi a Biblia, aki lefejeztette Keresztelő Szent Jánost a születésnapján Szaloménak – felesége elragadóan táncoló lányának – tett ígérete miatt. Később pedig ő az, akihez a szenvedéstörténetben Poncius Pilátus küldte Krisztust még mielőtt keresztre feszítették volna.  

Születésnap a zsidóknál  

A zsidók valószínűleg nem ünnepeltek születésnapot, ahogy láthattuk, ennek sem a Bibliában nincs nyoma, sem a rabbinikus irodalomban – írja a Jewish Encyclopedia. 

Heródes viszont nem volt száz százalékban zsidó. Apja, Nagy Heródes edomita származású volt (akiket nem is olyan sokkal korábban térítettek át a zsidók a zsidó hitre), apai nagyanyja nabateus, vagyis szintén nem zsidó, anyja pedig szamaritánius, akik izraeliták, de az ókori zsidók szerint eretnekek voltak. (Ez kissé árnyalja azt a gyakran hangoztatott mondatot, miszerint a zsidók ölették meg Jézust, akiről sokszor szintén elfelejtik, hogy tulajdonképpen zsidó volt.) A másik ok, ami miatt Heródes mégis ünnepelhette a születésnapját, hogy a zsidó vezetők körében nem elképzelhetetlen, másolták ebben a szomszéd eliteket: az egyiptomiakat, a szíreket, a perzsákat és a görögöket.  

Ugyanakkor utalások vannak születésnapokra, ahogy azt a Jewish Encyclopedia szintén említi. Jób és Jeremiás is átkozta a napját, és úgy említették, mintha a napnak ceremoniális része is lett volna, és arról is beszámol a Biblia, hogy voltak ünnepségek kisgyerekek második, harmadik születésnapján. Például Ábrahám is nagy lakomával ünnepelte Izsák elválasztását anyjától, Sárától 24 hónapos korában. A másik vélemény szerint 13 éves volt ekkor Izsák. 

A fiúk éppen 13 éves korukban tartják a bar-micvójukat (ekkortól lesznek magán- és vallásjogilag felnőtt korúak), de ez szokás csak a középkorban alakult ki. Illetve az ortodox és hasszid zsidóknál még hároméves korban van a fiúknál a hajvágási ünnepség (upserin), ekkor vágják le először a hajukat, és kapják meg az első kipájukat és ciceszüket, de ez nem kötött annyira a születésnaphoz, sokan megvárják vele a lág báómert, ami egyfajta zsidó Szent Iván-éj. 

Egy születésnapot azonban minden évben megtartanak, „mióta világ a világ”, a Rós ha-sánát, illetve Jóm hárat-ólámot, a világ születésnapját, amikor Isten megteremtette Ádámot és Évát. 

De tulajdonképpen száz éve még a magyarországi zsidó rabbik között is felmerült olyan vélemény, amelyekben ellenezték a születésnapok ünneplését.  

Mikor is ünnepelhette volna Jézus a karácsonyt szülinapját?  

A Szentírásban a Jézus életében történteknél sem jegyzik meg az evangelisták, hogy éppen mennyi idős volt. Így nem tudjuk, pontosan mikor született, sem az évet, sem a napját, és később alakult ki a karácsony hagyománya is.  

Jézus születésének éve bizonytalan, ez sokáig egyáltalán nem is volt fontos, nem hiába csak nagyjából helyezték el időben az apostolok. Így hát visszafelé próbáltak meg rájönni a hittudósok századokkal később.  

Dionysius Exiguus 6. századi számításai alapján határozták meg a Gergely-naptár szerinti nulla évet, csakhogy a római apát a saját elgondolásai alapján vett számításból is rossz eredményt vont le, egy-két évvel elkalkulálta magát. 

Ő Tibériusz római császár uralkodásának idejéből akart megoldásra jutni, de  

• van, aki az alapján határozta meg, hogy mikor uralkodott Nagy Heródes. Ő – ahogy már fent említettük – Kr. e. 4-ben hunyt el, vagyis a két éven aluli fiúgyermekek, az aprószentek megöletésének ez előtt kellett megtörténnie. 

• Van, aki a csillagok állásából következtet, azaz vagy a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából a Halak csillagképben, vagy abból, hogy a Halley-üstökös körülbelül 70 napig volt látható Kr. e. 6-ban. 

• Van, aki a zsidó ünnepek alapján határozta meg, vagyis János evangéliuma alapján, amikor a „zsidó húsvét”, a pészah első napja és a szombat egy napra esett. 

• Van, aki Krisztus keresztre feszítésétől számolna vissza, mivel az Poncius Pilátus 26–36 közötti prókátorsága alatt volt, csakhogy Jézus korát sem tudjuk meg a Bibliából valójában, hiába a közmondásos krisztusi 33 év. 

Ha pedig az évet sem tudjuk biztosan, szinte egyértelmű, hogy a napját sem. A korai keresztények – talán nem függetlenül attól, hogy a zsidók sem ünnepelték – nem tartották meg, épp emiatt nem is kívánták meghatározni a pontos időpontját. 

 Amikor végül elkezdték ünnepelni úgy Kr. u. 200 környékén, inkább vízkeresztre, megkeresztelésének napjára tették, azaz január 6-ára (vagy 5-ére). De már ekkor – vagy ezelőtt – is felmerült több más lehetőség. Például 

• Alexandriai Szent Kelemen az 1–2. század fordulóján május 15-ére tette, 

• mások március 28-ára, 

• április 19-ére vagy 20-ára, 

• ahogy a december 25-i időpont is szóba került. 

Rómában az első feljegyzett ünnepség 336. december 25-én volt, majd innen szép lassan elterjedt, egyre több helyen ekkortól ünnepelték egészen január 6-ig, tizenkét napon át, legalábbis a nyugati egyházban. Keleten egyes területeken – megszakítással, de – továbbra is január 6-ával kezdődik az ünneplés. És itt nem megyünk most bele a különböző naptárok okozta különbségekbe, mert eszerint napjainkban az ortodox egyház a Juliánus-naptár miatt január 7-étől ünnepli, az örmény ortodox egyház pedig január 19-én. 

Persze a kezdeti időkben még korántsem úgy nézett ki az ünnepség, mint napjainkban, sok száz év alatt alakult ki az általunk ismert tradíció. Egyébként innen, a tizenkét napból – illetve a nagykarácsonyból (december 25.), kiskarácsonyból (január 1.) – ered a boldog karácsonyi ünnepek kívánságunk többesszáma  

Karácsony, ami nem feltétlen a születésnap  

Valószínűleg nem függetlenül attól sem december 25-e lett a nap, hogy addig ugyanezen a napon tartották a rómaiak a napisten, Mithrász születésnapját, ráadásul szinte mindenhol valamilyen (legtöbbször termékenységi) ünnepség volt a téli napforduló idején, amikor a nappalok ismét hosszabbak lesznek, a földeken sincs épp mit csinálni, az az évi alkohol megerjed, a húsvágásnak is kedvez az időjárás. További kulcsszavak, amiket ilyenkor említeni szoktak, Róma irányából: Szaturnália, Juvenália, északabbra a Jul és a Mikulás elődje, a repülő, ajándékot osztogató (Thor kalapácsát is készítő) manókkal magát körbevevő Odin. Egyiptomban, Szíriában pedig az olyan, a karácsonyból is ismert szereplők is megjelentek, mint a kisded, a barlang vagy a Szűz. 

Nincs karácsony  

A történelem folyamán aztán voltak olyanok is, akik vagy megtagadták a karácsonyt, vagy legalábbis megkérdőjelezték, de tulajdonképpen az az egész nem is számít annyira hitbéli megfontolásból sem. 

Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa a 4–5. században a pogány eredete miatt kérdőjelezte meg a karácsony megünneplését, a 17. században a puritánok be is tiltották abból kiindulva, hogy azt nem említi a Biblia, így nincs is mit ünnepelni. Igaz, ők nem is azt a békés, meghitt karácsonyt tiltották be, amit ma ismerünk.  

 Jézus életével kapcsolatban sok időpontot – a már említetteken túl – nem tudunk. Talán csak egy fontos mozzanatnál jegyzi meg a Biblia Krisztus korát: 12 éves volt, amikor a szüleivel Jeruzsálembe mentek húsvétot ünnepelni, és ott felejtették őt, de – akárcsak a karácsonyi klasszikus Reszkessetek betörők! Kevinje – jól elvolt így is, a jeruzsálemi templomban az írástudókat hallgatta, és a korát meghazudtolóan beszélgetett velük.  

Ahogy azt sem olvashatjuk a Bibliában, hogy mennyi idős volt, amikor keresztre feszítették. Esélyes, hogy 30 feletti, mert rabbinak nevezik elég sokszor az evangéliumokban, rabbi-tanítvány viszont 30 éves kortól lehetett valaki. Vannak olyan vélemények is, miszerint Jézus jóval idősebb volt, a negyvenes-ötvenes éveiben járhatott akkor már.  

Az azonban, hogy születésének pontosan sem az évet, sem a napját nem tudjuk meghatározni, nem vesz el semmit a hitbeli értékéből, vagyis abból, hogy több milliárd ember azt ünnepli ilyenkor, hogy Isten a Földre küldte egyszülött fiát, hogy megváltsa az embereket a bűneiktől.  

Igaz, a húsvét – amikor feláldozza magát – sokkal fontosabb vallási szempontból, kiegészülve a zsidó vallásból jövő gondolattal, miszerint a születésnap azért sem olyan lényeges, mert születéskor még nem tudni, hogy az ember jó lesz vagy gonosz. Ezt csak az élete végén lehet látni.