Uncas blogja

Valaha volt, nyomasztó hajnalon
Egy a köddel körbevett vártorony
Ablakából, halovány lélekfény tör utat
Mint egy megszülető kósza gondolat         
Mi átvilágít árnyékos, alaktalan múltján      
Mikor lángcsóvája életre indul az útján       
Bevilágítva sötét termeket, belső várfalat        
Rajta rozsdás szegeken, az ott ragadt             
Elnyűtt horpadt pajzs, kard, rajtuk korom         
És vér tapadva emberi szemnek láthatatlanon

Teremben setét fakeresztnek árnyában                
A múlt gondolatok halott magányában                  
Ült várnak örök Ura, Sir Robert …                                
Sorsától nem túl régen visszanyert                          
Szabadsága kietlen sivár romjain.                         
Gyötrődött lelke táplálta álmain                          
Merengve száz csatán mit Hősként nyert              
És mit veszített, mérleggé vált a való, mert             
Jónak és szörnyűnek gondolata, méreg a mában,     
De a holnapja talán csendesül,... egy nyugalmas égi imában…

Száz csata, küzdelem, remény és kétségbeesés
Halott csatamezők, keleti bordélyok, majd új küldetés   
Emlékek tömege, mely hagy sok kétséget                        
Még az oly sok jó tett sem takar ily sok vétséget                
Mit elkövetni volt százszor kénytelen,                        
Ő ki az igaz utat járta… Mégis képtelen                           
Lelke ürességét újratöltő gyönyörű érzéseket               
Élte kútjából újrameríteni, most … ám a fájó emlékeket        
Teste erejével győzve le, majd talán az Új Ébredés
Reggelén démonjai elhalkulnak…Hisz, ez az élet oly, Mesés !         

E gondolat ereje, Egészét feltölti, kitölti, átitatja      
Fakó arca színét, az élet-festékpír bársonyra váltja,             
Lelkét megszállja, egy szebb holnap reménye
Ürességét újratölti egy új kezdet édes fénye
Áthatja az érzés: Istenem!…mégis otthonra lel Sir Robert                   
Komor falak, fényben úsznak , kardról vér tűnik mert…              
Már a rossz múlt, a sok álnok stigma, tűnik, végre...!                  
Eltűnt!…És Ő lassú mozdulatokkal indul előre a fénybe          
Tompa harangzúgás utáni csend Fejében elmarad,
Ajkairól érzelmes, lágy dallam hangja fakad
Teste templommá válva, majd újra befogadja
A szépet és jót!… Még ezt Isten is így akarja !!!

Természetesen mindenki úgy készíti a paprikás krumplit, ahogyan tehetsége,és az alapanyagok megléte engedi....
Ha a Dunántúlon jársz kevesebb fűszerpaprikával,Szegeden köménymaggal, Székelyföldön csomborral ...
Vajdaságban fűszerkeverékkel, a szászok fehéren, a romák kolbásszal, van aki gombával, a svábok kelt tésztát beleszaggatva, ki pedig nokedlivel (bocsánat, ha nagyon NEM is ismerem a szép magyar anyanyelvet, DE ezt én is tudom : galuskával..)és akadnak olyanok is akik különféle hússal ....
Kinek ez - kinek az...
Nevezik serpenyős burgonyának, és még krumplipaprikásnak is egybeírva..ha Baján Jársz kérdezz meg egy szintén nem túl bölcs, öreg őslakost hogy így van - e ? Feleli : igen így van ...ha Kéred le is írja..Ő így tudja, és nem fogja elővenni a stilisztika tudományait boncolgató szak,- és tankönyveket...
az esetleges hibák miatt..
Természetesen ezt lehet jól elkészíteni, vagy nem..a Kedves vendég egyet tehet, ... :nem fizet, - jogosan -  és távozik, illetve többé nem teszi be a lábát az étterembe ...Szíve joga... Eggyet viszont NEM, mindennap bejárni oda, belekostolni az összes ételbe, beleverni a csúfot (bocsánat a szleng kifejezésért, de ez belefér egy ilyen alulművelt ember kereteibe), még ha ezt nyíltan meg sem teszi...erre való a panaszkönyv...
Ám sohasem a mesterét jellemzi az a tény, ha a tanítvány ezt - azt odaéget (odakozmál ??.. gondolkodnom kell, nem vagyok elég művelt.....aha, mégis jó  !!!)... Ezen egy tanító sem tud segíteni..
Persze vannak olvasatok, amik szerint az étel előállítója pocsékul, rossz ízűen állítja elő azt amit fogyasztásra, izlelésre felkínál ...Sőt arroganciával is vádolhatják hogy mit is keres itt ?
Lehet hogy igazuk van ...
Ám ha néhányan betérnek erre az olcsó konyhára, és elégedetten távoznak, akkor talán lehet hogy
érdemes üzemeltetni...És ez esetben annak a néhány fogyasztónak a véleménye számít CSAK !
Persze lehet a nagy entellektüel zagyvaságot jól díszítve drágán is tálalni..a francia konyha erre jó példa...Sokan szeretik is, és ez így van jól, számos ilyen különlegességet kóstoltam már az életemben, és a maximum kritikám az volt hogy ez lehet jó, csak esetleg nekem nem jön be....          Én azonban maradok az egyszerű paprikás krumplinál...És bármilyen tájra tévedek megkóstolom, és ha érzem hogy nem izlik, - de azt is hogy a készítője esetleg beletette a szívét, lelkét - elfogyasztom és angyali mosollyal az arcomon fizetek, és távozok....
És tudomásul kell venni azt is, hogy némely ember szeret főzni...Soha nem tervezi óriás szakácskönyv megírását, és azt sem hogy ő lenne az új egységes gasztronómia(hogy honnan tudom ezt a szót ?? kikerestem a google segítségével !!! ) szülőatyja...
Az én főztöm sem kell hogy uniformizáltan mindenkinek jó legyen... Sohasem készítettem ételt a magam kedvére szabályok, illetve megkötések alapján..
Lehet hogy az is, hogy az én főzőtudományom  CSAK a saját magam leégetéét szolgálja..(Ennek is van előnye : legalább az edények nem károsodnak..)
Aki kóstolja és izlik Neki újra a Vendégem lesz, és én örömmel látom....
De azért főzni, és enni jó !!!!
Én ezért vagyok itt !

Egy szakács

Percekig nézhető pergamenre vésett
Titok alagutak kusza térképei
Napjaid, mik lassan, ólomlábakon haladnak
Tudnod kell, ki erre az útra lépett
Nehéz választása miatt szenvedi
Azt, mi a Mindenható Nagy Akaratnak
Az útját keresztezi

Mi meg van írva átírható, újra még
Semmi nem az, minek látszik….
Láttasd hát mindenkivel, ki nem lát !
Hallasd meg velük mindazt a szép
Lélek hangokat, amivel játszik
Szíved, és mit a Kezed versre vált át,
s kőbe vésetté válik

Ordítsd, ha kell füleikbe mindazokat,
Amiért, érdemes megélni a napok súlyos perceit
Hisz nem tudják még, de Általad megtudhatják
Hogy éljük meg a hálátlan – hálás napokat
Anélkül, hogy lapoznánk a Bölcsek könyveit
Mert én már tudom, Lelked darabjai felszárítják,
…. a márványarcú világ arcán legördülő …
Fájdalmas napok könnyeit ….

Kemény, fehér ágyon, a gyógyulás cseppjei
lassan, komótosan, belülről feszítik vénáimat
e hosszabbított élet - percek ajándékai ...
Komor belső tömeg testem erejét elveszi
tiszta, gondolatok váltják fel régi álmaimat ...
Így írnak új szabályt nekem, a fájdalom játékai...

Shuk-thoh-kca thah-ka, nagy harcos és vadász volt...Nemzettsége büszkesége, kinek számos asszonya volt, és lovai száma meghaladta a háromszor tizet is talán, sátraiból mindig meleg füst szállt az égre, tűzhelyei mellől hiányzott az éhínség gondolata is ...

Élt, vadászott egy hosszú életen át, családját elhanyagolva, csak trófeái gyűjtésével és új asszonyok szerzésével telt az ideje. Asszonyai  a környező nemzetek soraiból kerültek ki : a sok lakota squaw mellett,  Phada-ni, Sihásapa  és Mawahtani szépségek ..

Az idő múlásával sok-sok bőséges hold elteltével egyre nagyobb éhségét étel nem csillapíthatta, belsejéből fakadó üres vágyait, asszonyi öl nem csillapíthatta…

Javakorabeli férfiként mindent elejtett már, mit emberi szem láthatott a Mni-szose partjaitól, Pa-hászapán keresztül, egészen a Xe-szapa lankás lejtőéig, hiszékeny őzeket, rátarti szarvasünőket, fürge lábú antilopokat.....

Ám, bár az idő múlásával karja gyengébbé, lába nehézkessé vált, elhatározta azt, hogy így élete alkonyán begyűjti legnagyobb, leghatalmasabb zsákmányát, kérkedve a Mindenható Nagy Titok előtt, és így biztosítva a nagithu szerinti visszatérést, halhatatlanságot…..Fejébe vette, hogy megszerzi, és elejti, a szépséges Wímima Cép-has-i-t, Wo-niya Wakha leányát,a Holdat..

Minden tudását latba téve hosszú időn át a Waphiyák tudását kérve, azokat kitanulva ezernyi szertartást végezve, az istenségek, majd a Tündöklő bizalmába férkőzőtt...

Éjszakai lopott találkozásaik, és a waphiya varázslatoknak köszönhetően, az égi Jelenés beleszeretett a férfiba, kérve apját, Wo-niya Wakhát, emberi testet öltött, Ki nagy könyörgésére megadta Neki ezt.

Cép-has-it mit sem sejtve felfedte lényét, és hosszú időn át földi lényként, esténként, titkon megjelent. Szerelmük magja szárba szökkent, így a Nagy Vadász yuszu-szu-áv -á asszonyává, tette.

Talán három vadász hold után. .. Elérkezettnek látta az időt hogy tervét beteljesítse.  .. Egy varázslatos thawih-ya-h után, midőn a szépséges Hold elszenderedett, elővette lándzsáját, és szendergő szépség szíve közepébe szúrta…

A leány földi alakját vesztve lelki valójában az ég felé kúszott, a férfi utánakapott, de csak egy kis darab holdszövet maradt a kezében.

Ámulva, ám de dühösen nézett hol a markába maradt foszlányra, hol pedig az égen megjelenő csonka holdalakra, Kinek testén fekete vércseppek jelentek meg. …

Hirtelen megjelent a Nagy szellem Wo-niya Wakha …

Ráförmedt a megrettent harcosra:

- Wih-ih-gnahs-kiyah -vagy,- gaz csábító, thíwichákte - gyilkos - dörögte, Wo-niya Wakha -

Mivel jóságra és szeretetre halállal, árulással feleltél, így megbüntetlek Téged, és minden embert: - Átkozottként éljetek, és ezután Tündöklő leányom arcát ritkán lássátok, és sokatok a teljes hold közeledtével változzon át, sújtsa betegség ez időkben fiaitok, fiainak, fiait is!

Leányom lelkének darabja, mit a kezedben tartasz, legyen a sátrad dísze, de ennek nagy lesz az ára: betegségek sora, melyet eddig teste zárt el tőled, és tőletek, a fogyó hold - Lányom csonka teste - pedig hozzon apályt, majd dagályt, hóesést és éhínséget, az éhség mi benned van háborút és halált!

Az Istenség ezután eltűnt…

Az éhes hold éhínséget hozott, háborút a Phada-nikkel ..

Shuk-thoh-kca thah-ka, bár megszerezte AZT amit akart, többé nem birtokolta….

Éhsége megmaradt, és mivel karjai és teste gyengék lettek, vagyona szétszóródott, asszonyai elhagyták. Az évek múlásával csak tanult varázslataiban bízhatott….

Változások sora köszöntött be a Lakoták földjére ..majd átterjedt az egész Világunkra…

Kedves Olvasó! Ne akarj olyan dolgot, lelket, szerelmet birtokolni, amely szinte elérhetetlen, vagy ha mégis megszerzed, vigyázz rá!

A döntés a TE kezedbe van…

Kísérjen utatokon a Mindenható Nagy Titok