Írásaim

Ajánlat
Twilight•  2022. július 30. 19:08

Novellapályázat avagy Állj meg egy novellámra!

Ne bántsd!


Egy tizennégy éves, túlsúlyos kislány riadtan és némán álldogált az iskolai folyosón.

- Dagi! Zsírdisznó! Hogy nézel ki? Fogyjál már le! Nézzél már magadra! Undorító vagy! - záporoztak rá a kegyetlen mondatok.

Ő csak tűrt. Nem szólt vissza. Nem csinált semmit. Csak várt. Várt valamiféle csodára, hogy nyelje el a föld vagy mentse meg valaki. Például egy osztálytárs. Esetleg egy tanár. De ezek a csodák sohasem történtek meg és a napok kínzó körforgásában egyre inkább kezdte maga is elhinni, hogy ő valóban egy értéktelen hájpacni, aki érdemtelen a szeretetre, akinek nincs joga a boldogsághoz. Mert az csak a szépséges csinosak kiváltsága, és aki csúnya, az inkább haljon meg.

- Bárcsak meghalnék! - sóhajtotta magában, miközben az egyik diáktársa éppen a felebaráti szeretetet gyakorolta rajta egy kemény rúgás formájában. Fájt és sajgott a kislány hátsója. Még jobban sérült a lelki világa, mert a fizikai bántások begyógyulhatnak, de a szörnyű megaláztatások mocskos lenyomata örökre beleivódik az ember lelkébe. Hát még egy fejlődő gyermekébe. Pláne, ha az önbecsülés módszeres kiirtása naponta megtörténik - éveken át.

- Te nem vagy életképes! – üvöltötte hirtelen a csúfolódó gyerekhad fővezére, egy szőkésbarna hajú, kisportolt srác.

- Tank Aranka! - kontrázott rá egy szemüveges, barna hajú fiú.

Mindnyájan hangos vihogásban törtek ki - kivéve persze az áldozatot, aki már a sírás szélén állt, amikor végre megjelent egy tanerő. Tüskés hajával és szigorú arckifejezésével inkább hasonlított egy kiképző tisztre, semmint egy nőre, aki mellesleg az osztály tornatanáraként és egyben osztályfőnökeként is funkcionált.

- Mi folyik itt? - kérdezte a nyilvánvalót.

- Á, semmi! Csak szórakozunk, játszunk egy kicsit - felelte kórusban a két főkolompos, miközben az áldozat némi megkönnyebbüléshez jutott és már-már azt hitte, hogy megmenekült.

De nem. Mert a reményt keltőnek tűnő megmentője ahelyett, hogy megállította volna az iskolai bántalmazást, csak ennyit fűzött hozzá:

- Halkabban!

A kislány alig akarta elhinni, hogy ennyi történt. Végtelen csalódásának tortájára a tanárnő kente fel a habot, amikor így folytatta:

- Tényleg sürgősen le kellene fogynod, nagyon kövér vagy!

A kislány lesütötte a szemét és elméjében végig pergett az egész addigi élete.
A szülei válása, a súlyos vérnyomás betegsége, a torna alóli felmentése. A manduláinak kirángatása, a hízásnak indulása. Az, hogy hányszor próbált már lefogyni és hányszor utalták be kórházba. A különféle orvosok, védőnők és iskolai mérések kereszt tüze. Hogy hányszor éhezett és tanult sokszor korgó gyomorral. Hogy hányféle módszert, étrendet, receptet kipróbált már, valamint az is, hogy hányszor hízta vissza a leadott kilók dupláját és lett végül egyre kövérebb, és egyre éhesebb.

Az evés maradt az egyetlen vigasza. Az evés örömének elvesztése pedig talán még nagyobb veszteséggel járt számára, mint a saját, nyomorult életének elveszítése.

Senkire sem számíthatott. Mindenki csak követelte tőle a változást, miközben minden áldott nap lenyomták őt a víz alá. Szavakkal. Mert a szó, az sokkal súlyosabb fegyver bármi másnál. Mélyebbre szúr.

De mindezt nem lehetett elmondani, hiszen úgysem érdekelt senkit.

Így hát a gömbölyded kislány csak hallgatott, miközben arca még vörösebbre váltott. Mélységesen szégyellte magát.

Amikor végre elballagott az iskolából, azt a szabadulás napjaként élte meg.

Sok-sok évvel később véletlenül összefutott a szemüveges osztálytársával, akiből elvált buszsofőr lett és súlyosan elhízott. A másik főkolompos meg alkoholista vegyészmérnökként később magányos hajléktalanná vált. A karma működött.

- Anya, gyere már! Induljunk! - kérlelte gömbölyű anyukáját egy négy év körüli kis angyal.

- Mindjárt, csak még felveszem az új, virágos blúzom - válaszolta neki az anyja.

- Anya, olyan gyönyörű vagy!

- Szerintem is! - nyugtázta huncut mosollyal a háttérben várakozó apuka.

- Ó, köszönöm! - fogadta elérzékenyülve az anya és boldogan megölelték egymást.

Twilight•  2021. július 31. 22:21

A legfontosabb, amit feltétlenül meg kell tenned:

szeress!! :))