Tor nyomorban

MerklinAnita•  2022. augusztus 12. 14:12  •  olvasva: 98

Tor nyomorban


/II.



Halál, halál, légy mától vélem,

horonra hív az este tüzes ének.

Elvakult eszme ködfátyla civilben,

vezérek vezényelnek s háború készen.



Népek és testvérek lelkének sötétje

húzza a vidéket sárba, nyomorba le,

viszályok közt igaz szónak nincs tere,

vesződik benne minden anya s gyermek.



Látva és tudva bírni mindezt már nem lehet,

mert néma az isten s imám nem hallja meg.

Végjátékban elszalad a világ, készül keleti vaják,

vörös homok megőrzi lábainak ősi lenyomatát.



Torral terítéken a kietlen stand, fűszeres tea gőzöl rajta,

benne felszínre bukkan a kongó sötétség igazi arca.

Nap hevében nyugati szelet sólyom lovagolja meg,

és a rikoltó madár köréje láthatatlan csillagok vegyülnek.



A hétnek feje napján megindul egy pokoljárás,

igaztalan nép szent misén tesz szemrehányást.

Mit a világ-szélhámos sajnálat vérrel kikövezett,

nyomorúságos testvér fáradtsága szét ne zilálja!




2020. október 2.



Frissítés (2020.11.07. - a szerk.):

• „horon”: létező szó, egy török táncformát jelöl



(I.: „Walzer a farkasokkal”)


/Vers.hu részlet/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!