Apróbbak lettek a szavak...

Azon tűnődtem, hogy hová lettek a nagy szavak, a méretesre kiáltott igazságok és hogy azt kinek lenne a dolga erőltetni. Mert hangot a médiákban, a rég kifundált ortodoxiákon kívül nem hallani, nincs értelmi "lázadás", aminek ereje lenne. Hol van a költő nemzedék, aki szabad szájjal harsogja az ellent, no nem a politikait, hanem a fundamentálisan igazat, az emberit. Mindig is ez volt a dolga, ha béke volt háborút kiáltott mit meg kellett vívni a szabadságért, s békét szólt a háborúban, mi értelmetlen volt. Ma hol vannak ők? És hol vannak a szavak? Születnek versek ezer, sőt millió számra, de vajon tényleg versek születnek? Melyek bele-bele marnak a szó erejével a világ rejtett fehér üstökébe és rohanóknak megájt parancsolnak, hogy állj, olvass és tanulj. Ha születnek is, mert mért ne születhetnének, akkor sajnos nem jut el a társadalmi nagy fülkagylóba. Hol a probléma? Talán az információs csatornák polarizációja okozza, és túl sok csatorna ontja szóban és írásban a töménytelen, szinte embertelen mennyiségű irreleváns információt az emberekre vagy a nyitottsággal lenne probléma, nem tudom. Egyet viszont látok, hogy a mély szavaknak nincsen belülről megélt, társadalmi méretű respektje...ahogy követni való író sem mutatkozik a nemzet egén, aki tiszta eszményével és bárdos karakterisztikájával feltámaszthatná a valódi értelmiséget a haláltáncából. Hol vagytok, költők s merre a szavatok...