Totti blogja
Emlék máglya
Emlék máglya
Üres a szobám,
Hideg az ágyam
Nem pont ez az, amire vágytam,
Hogy apró emlékképekből pakolva
Rakjalak össze
Egy halomba
Majd begyújtsam
Az egész rakást
Hadd’ melegítse a lakást
És táncoló lángnyelvek közt
Arcodat lássam
Ha hideg a szobám
És üres az ágyam
...a holnapra váró...
Cigaretta füst mar mélyen
Tüdőmbe
Ahogy koporsók
Hasítanak az
Anyaföldbe
A szobában a csönd
Nyomasztó
Görbíti a hátam
Ott figyel a tarkóm fölött
Mint ujjpercembe a görcs
Költözött
Belém az ős indulat
Nap-nap után utolér
Mint a seb
kifakad
Fullasztó az egyedüllét
Mégis örömet ad
Az idő és a magány
Ketten nagy mesterek
Tanítanak tűrni,
Tűrik tudatlanságom
Hogy papírra vetem
Botcsinálta költő
Ifjúságom
Javát
Papírtömlöcbe zárom
A sorokat
Hogy majd unokáim
Idézzenek versszakokat
Vagy időtlen magányban
Sárguljon a papír
Fiókom mélye lássa szenvedésem
Ott pihenjenek bezárva
Egy méltóbb
Holnapra
várva
Rítus
rítus
Könnyeket vajúdik még
A felhők hada
S ’ mi arcukba nevetünk
Boldogan
A Nap lomha
Nem bújik ki a paplan alól
- ne tedd hát te se!
- se én
csak szeretkezzünk
s’ majd az éj peremén
rítus táncot járva
evickél
a szél.
Szeretlek kedves
Most ne félj
Csak
Szeress!
Minek ölelnél?
Minek ölelnél?
Ha ölelni akarnál,
Már nem
Teheted meg
Gyomromban
Hiába ráng
Jöttödre az ideg
Agyam
Mindhiába
Vággyal harcol
Bennem, mint
Tébolyult vad
Kitörni kész
Hiába
Lódulna feléd
Nyirkos
Remegőn
A kéz
Hiába ráng
Ha látlak
Az ideg
Ha ölelni is akarnál
Lássuk be
Minek?
Újra...
Újra
Valami újra
Vágyom
Újra,
És múltat idézni
Újra olvasni
Régi verseket
Számba venni
Régi- hamis szerelmeket
Amik elmúltak
Miért értek véget ?!
S ’ a be nem teljesedők
Miért voltak oly szépek ?!
Kár, hogy a könyvjelzőm
A sors könyvében hagytam
És elfeledtem
Melyik polcra raktam
Mert abban olvastam
Mely’ versem a támasz
Amiben ott áll
Minden kérdésre
A válasz