Jégszilánkok

Tobbe nem erez. 
Szive egy jegtomb. 
Teste tele lelki sebekkel. 
Ordiott fajdalmaban. Csalodott a szerelem nevezetu ocskasagban. 
Kiket baratoknak hitt ok voltak legnagyobb ellensegei, s az elet nevu csuf valosagban osszetort szivenek apro dobbanasa. Megfagyott a levego s vele egyutt az elet is melynek szikraja ott csillogott jegesen kek szemeben. 
Kialudt a szikra s maradt helyette kongo uresseg. Szomszedjaban fajdalommal. Ha ot nem szeretik, mas se szeressen! 
Szerelem! 
Egessek fol, a sziveket jegvirag vonja be, s ki meg egyszer kiejti szajan ezt a hazug szot elete vesszen orok homalyba! 
Nem maradt mas jobb oldalamon uresseg, bal partomon fajdalom. 
Ne szeress! 
Tepd fel a tapaszokat jegtombomrol, latod ezer sebbol verzek. Koszonom. 
Engedj, zuhanjak a melybe, es meg lentebb. 
Azt kivanom bar kimoshatna az aramlat azt mi volt, s mi nem. Par emleket, erzelmet, erezni mit jelent?! 
Tobbe nem tudom, semleges lett az orok uralom. 

Kinek ma mar szive hianyzik, egykor tul nagyot dobbant. A nagy dobbanasban megszakadott, s fajdalmat enyhitve, jegge fagyott..