Karolina

TothGigi•  2016. október 1. 23:41

Régi kedvenc :)

Utolsó táncunk legyen az első érintés
Rögtönzött álomképben félve késett ébredés
Téves kényszer képzet gondolatban kicsipkézett
A hét mámorától vagyok még kicsit részeg
Szemkontaktus mossa a mindenség mocskát le
Külvilágom hangos zajában hitem ring vele
Utolsó első lépés nyúlik a végtelenben
Eggyé válunk te és én most minden értelemben

(Szavakkal) Ne hibázz! Öleld át a csendet
A múlás martaléka hadd intsen figyelmet
Buja gondolat, mi dorombol
A hiúság megvet, az elme a kolostor
Miért az ámor kép, hogyha kifacsar?
Örökké nem lehet ez, más is akar
A külcsíny, az ösztön az ajkunkkal játszik
De tudom a világ nem annyi mint aminek látszik

részlet :)
Punnany Massif - Utolsó tánc


TothGigi•  2016. szeptember 29. 19:58

Amíg a nő a szívére hallgat

... Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez.


Szeréni S. Péter

TothGigi•  2016. szeptember 17. 08:43

Boldogság :)

Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.

 

( Andrew Matthews )

 

TothGigi•  2016. szeptember 14. 23:16

Àlmodni jó :)

"Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:

- Nem unod a várakozást?

- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.

- Miért?

- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.

Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk." 


(Paulo Coelho)

TothGigi•  2016. szeptember 13. 20:33

Nap nap utàn :)

Változóban a világ és vele együtt te is. Nap nap után. Amit tegnap még természetesnek vettél, holnap már lehet a semmibe vész. Semmi sem örök. Elmúlás és újjászületés kéz a kézben. Embereket, helyeket hagyva magad után mész előre utadon, olykor erőtől duzzadva, máskor éppen csak bicegve. Megtapasztalni, megízlelni, átérezni, a végén pedig, ha itt az idő elengedni. Ragaszkodni, de csak annyira, amennyire kell, amennyire szükséges. Egy pillanattal sem tovább, hisz nem is lehet. Minden mi körülvesz, mi igazán számít illékony és törékeny, megragadni nem igazán lehet. Csak az érzések, az emlékek, mik hozzád nőnek. Ez minden, amit utad során magaddal vihetsz.


Golden Dawn

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom