Totem blogja

Rég nem hallottam madarak énekét
Lefoglalt az élet álnok hazug szava
Erőltette nyájasan beteg elméletét
Hogy többé már nem térhetek haza!
 
Mert hol van otthonom, ha kivet az élet?
Kecsegtetett , mézesmadzagot húzott
Számára ez voltam, egy emberkísérlet
S hogy elérje számtalanszor túlzott...
 
Értsem meg végre, itt ragadok mélyen lent
Csonkított érzésekkel homályos látással,
S míg arcomra hamis mosolyt lopott, csent
Nem törődött a fájó lélek-kiáltással!
 
De kitörök, végre szabadulhatok innen
Elszökök, messzire hol nem érhet el keze
Hiszen már elvett mindent, semmim sincsen
Végre bezár mögöttem kitalált rendszere.
 
Búcsúzni jöttem, ölelésem gyenge, erőtlen
Csak a múltam sikítva rohan ki belőlem
Megmaradok üres, szívtelen robotnak
Írásjelként, a rendezett soroknak...
 

Tudod, nehéz nem észrevenni
Szádban mily keserű a szó
Nem tudok mellette elmenni
Neked nem ez élet való!

Sokkal többet érdemelnél
Sors lehetne kegyesebb
Boldogabban élhetnél
Mert szíved becsesebb!

Drágakő egy kapzsi világban
Zsákmány a leső vadnak.
Szemed nedves, holdvilágban,
Testedben fájások laknak...

Tátongó sebeidbe marnak
Az idő nem könnyez gyolcsot
Bánatból könnyek ruhát szabnak
Lelkeden nem ejtve foltot…

Vagy nem...

Lehet hogy így akarta Isten
Hogy érezzem, senkim sincsen.
Lehet ő akarta hogy szeressek,
Majd hogy szerelmet temessek!

Talán ő akarta azt, hogy féljek
A magánytól biz ne sokat reméljek!
Talán hitte Isten hogy küzdök
A fájás elől majd hozzá menekülök,

De nem tudhatta hogy feladom
Az életet mit nekem szánt eldobom.
Nem tudhatta nem választok már
Választ majd engem tél vagy nyár...

Mariannak
 
Nevelek egy rózsát, szép illatost,
Mit rímeimmel neked adok most.
Délceg kis virág, harmatos selymes,
Olyan mosolyod is kedves, sejtelmes.
 
Gyönge kis virágom széltől is féltem
Fagytól két meleg kezemmel védtem
Napsütésben rá árnyékot vetettem
Ha könnyeztek a felhők, én néki nevettem!
 
Vörös rózsám nyiladozik, lassan örök lesz
De remélem előtte, téged boldoggá tesz!
Bimbózik az elmúlás, hamvait borítja
Kicsiny növény levelét szomorúság szabdalja!
 
De még a jövő előtt mosolyt csal arcodra
S bimbókba zárva csókot csen ajkadra
A harmatos nedve életet ad neked is,
S talán tőle elhiszed, van hely számodra is!

Ma voltam egy számomra nagyon érdekes tájékoztatón.Az egész előadás a lélekkel kapcsolatos dolgokat, és többekközött a gyógyító erejét boncolgatta.
Bevallom közeláll hozzám ez a téma, ezért gondoltam egy kicsit itt is megosztok a hallottakból...

Az egész egy nagyon érdekes kérdéssel indult: Mikor hal meg valaki igazán?

Na igen...itt elhangzottak olyan válaszok hogy hát ez meg micsoda kérdés, hiszen akkor hal meg valaki ha megáll a keringése, a légzése, és egyáltalán az életbenléthez szükséges szervek feladják a szolgálatot.
Nos nem.Akkor hal meg valaki ha az utolsó emléke is eltűnik.Ez talán elsőre furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele.A test csak egy ideig óráig tartó "magánzárka". a léleknek a koporsója ha így tetszik de csak addig míg meg nem áll a légzés örökre.Ez tarthat évekig, hónapokig napokig, percekig, de az a lényeg hogy nem erre emlékszünk, nem a testre..

Aztán felmerült mint téma az egészség.Mi is az egészség.Sokféle megfogalmazás létezik.Ebből az egyik a WHO szerint: Az egészség, testi leki szociális jólét összessége nem csak a betegség vagy nyomorékság hiánya..

Boncolgassuk csak kicsit...A testi lelki szociális --- ez egy hárömszög vagy más megközelítésből egy piramis...gondoljunk egy 3 lábú székre..egy egy lába a testi-leki-szociális jólét.Ha ezekközül bármelyik hiányzik, felborul az egyensúly, már arra  a  székre nem lehet ráülni mert felbillen.Vagyis ahhoz hogy az élet az ember számára teljes legyen elengedhetetlen ezek megléte.
Gondoljunk egy olyan emberre akinek testi-fizikális problémái vannak,akár egy daganatos megbetegedés kapcsán.Ha testi problémák vannak, akkor ebből következik hogy a lelke sincs rendben...egy beteg embernek hogyan is lehetne jó kedve és pozitív gondolkodása?

Aztán ott vannak a lelki problémák...egy egészen egyszerű példa...Elhagy a barátnőd, barátod....akit ez mélyen érint az nem tud enni, nem tud inni, nem tud létezni---depressio--legyengül az immunrendszer, koncentráció képesség nulla, teljes társadalmi elszigetetlődés---és jönnek a tetsi problémák is...gyomorfájás a nem evéstől, folyamatos álmosság, fáradság, akár tüdőgyulladás és egyéb betegségek is kialakulhatnak a depressió/lelki probléma talaján...és ismét nem teljes az ember...

Végül a szociális jólét-na ez egy érdekes építőelem, de mint ez előző kettő, ez is szorosan kapcsolódik a háromszöghöz.Ha anyagi gondjaid vannak? Már nem úgy táplálkozol ahogy kéne, sokkal több a stressz akár a napi megélhetés miatt is, és folytatódik szépen tovább a lelki problémákkal, a társas kapcsolatok beszűkülésével, az immunrendszer legyengülésével és ismét a fizikális betegségek kialakulásával...

Nagyon érdekes ez a háromlábú szék.Egy a lényeg "Ép testben ép lélek" lakik.Ezt ne felejtsük el.
Folyt. köv...