Karácsony

Karácsony a faágon

Formás kis hópehely földet ér a réten

Pihen a többi közt, elmélázva nézem.

Te küldted nekem hogy ez ünnep szebb legyen,

Ha már nem lehetsz itt, könnyed legyen velem.

A sok-sok kristálycsepp befedi az eget,

Ragyognak odafent, mint régen két szemed,

Vattapamacsként pihennek a faágon,

Hogy veled lehessek kicsit,odavágyom!

Csak egy percre, egy röpke pillanatra,

Hinném hogy ez örökre így maradna.

Ölelnénk egymást, boldogan a fényben,

Vagy éppen egy bokor árnyékos tövében.

Erőtlen napsugár nem venne el tőlem,

Kapaszkodnék beléd, talpig ünneplőben!

Ha ismét velem lennél, nem engednélek

Hihetnék az angyalok énekének!