Totem blogja
Karácsony
Karácsony a faágon
Formás kis hópehely földet ér a rétenPihen a többi közt, elmélázva nézem.Te küldted nekem hogy ez ünnep szebb legyen,Ha már nem lehetsz itt, könnyed legyen velem.
A sok-sok kristálycsepp befedi az eget,Ragyognak odafent, mint régen két szemed,Vattapamacsként pihennek a faágon,Hogy veled lehessek kicsit,odavágyom!
Csak egy percre, egy röpke pillanatra,Hinném hogy ez örökre így maradna.Ölelnénk egymást, boldogan a fényben,Vagy éppen egy bokor árnyékos tövében.
Erőtlen napsugár nem venne el tőlem,Kapaszkodnék beléd, talpig ünneplőben!Ha ismét velem lennél, nem engednélekHihetnék az angyalok énekének!
Visszajöttem :)
Itt van ki elveszett lányok ne sírjatok
Megjött ki elment, becsapott, itt hagyott...
Itt vagyok teljesben színesben, s feketén
ragyogok a nyári égbolt tündöklő egén!
Szippantottam egyet más levegőből
ettem a sorsnak puha kis tenyeréből
de lám itt vagyok megint hogy írjak
Hogy a dicsőség szeletéből kanyarítsak :)
12 sor -2
Nagy László:Versben bujdosó
Kezdő sor:Versben bujdosó haramia vagy,
Utolsó sor:vallatják,szivárog belőle a vér.
Versben bujdosó haramia vagy,
Szavaiddal téped testből a lelkeket
Miattad szívdobbanás is kihagy
Mi kell, nem kéred, elveszed!
Bennük élsz, soraink falánk tartozéka
Emészted a mondandót édes desszertté
Fanyalgó lendületet ültetsz mi hagyatéka
Így lesz hozzávalókból könnyű szeletté!
Itt is bujdosó, lidérces vigaszt hozó
Tintafolt, mi a gondolatból enni kér,
Elmém mi számodra homokozó,
Vallatják, szivárog belőle a vér.
csak úgy :D
Na írok egy zavarost mint a nagyok-csak hogy hasraesés legyen
Takaró-le vele, szemérmes hajnal lásson
Miként forog a pipi a nyárson
Bársony húsán izzik a drága nedve
Hát persze hogy indul ember keze, nyelve
Érintem nyomban, ízét ajkam érzi
Kellemes báját illata tetézi.
Jó étvágyat!
Pilinszky János: Tilos csillagon
Pilinszky János: Tilos csillagon
Kezdő sor: Én tiltott csillagon születtem
Záró sor: mint halottját az itthagyott
Ott születtem!
Én tiltott csillagon születtem,
Nem égi kegyből, tiszta akaratból
Vezér fény nem ragyogott felettem.
Ruhám nem készült harmatból.
Nem szeretet táplálta éhező lelkemet
Gyönge kéz nem simította vállam
Erős karjaiban nevelt fel a gyűlölet
S célt adott e sötét világban.
Álomba így ringatott, álnok mesével
Körbefont alantos gyilkos szövevénnyel,
Pókhálót eresztett s fenn akadtam rajta
Keze, s szeme voltam, mert ő ezt akarta.
Fegyvere lettem, neki, érte, és általa
Ott voltam mindig, remegő vígasza
S mikor elmentem őszíntén siratott,
Mint halottját az itthagyott.