Pilla-versek

Torpilla3181•  2013. április 13. 12:14

Most

Most


hiányban hamusodott porrá szívem
nem érzem éjjelünk csillog melegét
vád-szavad sokkolt azon az éjszakán
mikor megtudtam, nem úgy érzel, mint én


ajtót nyitottam neked vár-magamhoz
Angol tenger felett téged láttalak
mert ez nem álom volt, -tudod- valóság
éreztél, akkor meg mondd meg, hová tűnt


vaj hallottad érted erős, s víg dalom
láttad szemem mikor vágyban lüktettem
ezt kérdem, bár hideged jéggé fagyaszt
fáj és befejezem gyászos életem.


(mert már te sem tartod üres értelmem)


2013. április 13.

Torpilla3181•  2013. április 13. 01:53

Korty-alváshoz

Korty-alváshoz


Eper-aroma csal szememre fátylat
torkomban artériám elalélt
szárazt kopog a kanál bögrém falán
mert kiittam összesét..pont elég.


Így indulok el az álmaim felé
hol földre rogyva vöröset szedek
ott zöld-illatok forróság-szele tart
milyen gyengéd...végre nyugodt leszek.


Egészen reggelig rakom kosárba
véges termések édes tüzeit
de többet akarok, mint elbírok, mert
létkamrámba gyűjteném fürtjeit.


Eper aroma csal így napomra éjt.
hálótársam ő de ma-ideig.
Nem röpke pillanat paplanom alatt
s ajaknak csók, Sátán keseréig. 


(2013. április 13.)

Torpilla3181•  2013. április 12. 23:35

"Címtelen" válasz

Igen

 


néha nehéz lenyelni a szót
..csak kiköpjük magunkból..
most értél oda, hol én voltam:
magadba tartod
lassan harapod
hadd telepedjen
gyomrodba, bírod.

 

Hogy honnan tudom,
csak onnan, hogy manapság
én is pont így kajálok

 

(de ez csak az én gondolatom
még emésztem írásod
ugye nem baj?
lehet rosszul látom)



Válasz Kata (1970), Címtelen c. bejegyzésére
2013. április 12.


Torpilla3181•  2013. április 12. 17:47

Csend legyen!

Csend legyen!


Kikérem magamnak a hangnemet
ne beszélj hozzám érzelmem, Te vádló
Hányszor valljam meg: szeretem, Igen,
Istenem; csak sokszor nem nagyon látom
 
Figyelhetne jobban rám, ha fekszem
nem cifra temploma dicsőn-hideg kövén
s vélem moll-orgonaszó ütemén
felfedezni: Ketten vagyunk, Ő és Én.
 

(2013. április 12.)

Torpilla3181•  2013. április 12. 17:31

Biztos

Biztos


Tanácsot osztani könnyű

-nehezebb magunkra venni-
s szeretni sokszor egyszerű
-de mégis van mitől félni-.
Kincseim gyöngyök, pont mint a
vicces vagy vad érző társak,
sóhajom így suttog szívből:
Én nem adom lelkem másnak.


(2013. április 12.)