Világod virág(om)

Hajnali harmattal érkeztél,
suhogón csillogó csillámmal,
szívemben szerelmes csend éledt,
köddé vált mélyemnek magánya.

Napfonat világod virág volt,
sóhajjal csodáltam cserjeit,
lángolást tükröző tajtékom
vággyá vált valószín terein.

Így lettél ínségem gyilkosa,
rémdíszes álmomnak ágyában,
köszönöm kedvesem reményed,
egomnak erezett voltában.

Akarlak. Ajkadat add kérlek,
nyelvemnek kéj íze kábulna,
reszkető - renyhülő - testfátylam,
nyugtató szívedre simulna.

Mert lelkes lelkemnek elv részét,
örökké ösztönnel kódolod,
s te tartod támogat érzékkel,
konokul karakán boldogom.

Felkelő felhőmnek szürkéjét,
pirkadtad pingálta gyöngyössé,
mosolyszín mintáján velem élsz,
mámorunk öröm és gyönyör-kéj.


(2013. november 12.)