Válaszom: Rendben...

Volt már sok nyaram nélküled, 

önöm keresve szivárvány tereken,

volt tél is, mint most,

s egyedül bántan, hogy szürke világ;

sokszor ősszel hulló levelekkel,

szívemnek kedélye is kopár lett,

s csak keserű deret élvezhettem,

Én eltört, fázó hajtás,

aki a valóságtól reszketeg.

Akadt tavasz, s hogy zavart ami virág,

mert rügylelkem holtan, színtelen vélt,

pont azon a napon, amikor

Te szóltál hozzám, kedvesen:

 

"Szépség vagy! Látlak, én egyetlenem.

Ne terheljenek a foltos évszakok.

Erőd nekem reneszánsz,

s ahogy van, úgy pompázó.

Még mag vagy, mert tikkaszt a vágy,

de a jelen csak hiányos éden,

üres nélküled jelleme. Higgy nekem,

és megmutatom miért szeretem. "

 

 

(2014. február 25.)