Tudd!

Körbenézve, és látva mondom,
most nem maradhatom,
könnyet oldó őrület zokszóm,
és nem nyugodhatom.

Én teremtett reménnyel hittem,
ráz-időnk megenyhül,
szívből, kedéllyel mondtam: Kincsem,
bírd ki, jó? Csendesül...

Titkon, szakadtan szóltam: Isten,
úgy kínoz félelmem.
Ne hívd, "egy se", egyebem sincsen;
tudod, Ők értelmem.

Mézes-keserű élet foltok,
bizalomra hatón.
Mégsem hallottál?! Hát tudd, zokszóm:
most nem nyugodhatom.


(2013. január 7.)