Töredék jussról

Töredék jussról

Oly korban éltem én e földön,
mikor sok sezlony előtt vasfüggöny
takart kilátást, hogy még leskelődő
se lássa, mint fosztott meg otthont a barom
- bálványimádókból választott - Hatalom.

Oly korban éltem én e földön,
mikor széles paraván - bizony - volt
a templomok körött, bezárva imám,
mi csak kihallott, mikor szólta az átkot, 
s könyörgésem, hogy "Istenem, adj világot"!

Oly korban éltem én e földön,
mikor távolinak tűnt minden fény.
Sokaknak, másoknak, csakis nekem nem.
Az én álmom lelkemtől egész mennyig lángolt,
hogy élesen lássa Trón, s Szem, mennyire fájok!

Oly korban éltem én e földön,
hol kegyetlen gyilkoltak tisztákat,
fegyenccé mégsem tett Rendszere senkit,
csak az Istent, ki azonnal, és végleg döntött, 
a kénynek véget vet: vasakra rozsdát öntött
........................................................

Oly korban éltem én e földön,
mikor nem éltem, szájról-szájra járt 
vigaszként egy történet valakiről, 
ki folyton Egynek szidta - írtan - Sátán hurkát,
s szabad-világost kért, míg el nem nyerte jussát.


(2015. március 10.)
Pilla

Parafrázis Radnóti Miklós, Töredék c. versére.
Vajdics Anikónak ajánlva...