Születésnapod

nálam ébredt, s rohant velem munkába,
ebédet tett - gusztusosan - tálcámra;
hazaúton,ingerelve csapott állon,
s itthon, kajlán segítette le cipzárom.

Csupaszomon mosolyogva rohangált,
zuhany alatt "ah"-vigyoros ajka várt.
Tiszta testem s hajlataim meghatották,
bőrömöm nagy szomjjal s sóhajtva botorkált,

és várt, hogy kimondjam: Isten Éltessen;
napodnak sarát lelkemmel menesztem,
ölemmel várlak egy andalító csókra,
simogatva lágyítson ámoros bókja.

Eljött e percben, s bár vénája köhög,
hangszálából hallik: boldogan dörmög...
hisz' csak nekem vad, s gőg mámor, mi tüzet gyújt
- szívemben lángja, örök fény, mi sosem szúr - ;

hanem van-om salakján, belém ég'ten -
csillog, arcomon férfiasa éltet,
társasága szélként vezet... gyengén mardos.
Mert csábítón szerelmes iszony, s mert hagyom.