Öröm ('tolong') (+18?)

Öröm ('tolong')


Füstölt ma a nap alja.  Siettem ki az ajtón, hogy megszagoljam.
A madarak "rock and roll"-t jártak, s  a hajnali dér
a meleggel smárolt. Hátam mögött a vágy lökött.
 Orgazmus volt, vagy valami nagyon olyan: 
mellemből indult, csitított, de vonzott e lét zaja.
Gőzös utcáján, nyártól ttasan fetrengtek 
az árnyak. Elolvadtak, nyögtek a melegben.
Röhögtem rájuk: mi van? Mi ez a sóhaj, a reggel szájában?
 
Orr befog, úgy..merülj..mondtam magamban.
Szabadság, benzinszag, ez vitte lábam, erre vágytam.
Az autók gruppenben tolongtak. Az egyikben én ültem,
ökölsuhint megvetés kiabált, kipufogó-döcögőn búcsút, 
az ősznek.  Leparkoltam. Itt vagyok. Nővérkertben termesztett
bimbókkal csábos nyárfa alatt. Egohang jelzi:
Mariann, köszöntelek, élet van.
Háttérben gyerekzsivaj, mily gyönyör. Jobb, mint
a tegnap-csávó potenciája. Nem kell nekem, 
dehogy kell -hogy megmondja, miként, mire??-.
Inkább önkielégítek. Kézzel izgatom magam.
Élvezetet villog a képernyő is. Bánhatom, ami
 a vágyam, na. Nincs itt baj, ez kell a véremnek, ez, e...
Beállok a sorba. Dehogy. Hülye vagyok én?
 
Azt csinálom, és úgy. Hogy miért? Mert csak. 
Mit magyarázzam. Elöntött a nedv, de visszatartom,
Torkomba fojtom, a tammot, -amire kell-et hall,
koponyám füle- s az unottan áhított mindenségem.
 
Imára kulcsolom kezem. Végiggondolom mi volt,  s mi lett.
Leömlik a homlokomról - ezernyi izzadt cseppben - a múlt,
és nagyot koppan, éhes jelenem földjén.. 
Mellettem Isten. Ágyasommá fogadtam. Nem válok.
Nem bántom. Imádom. Hallod? Nyög a virágos pázsit..
párzásban a madarak,  és a darazsak. Színváltós 
minden napsugár. Pont így vagyok. Jól vagyok, azt hiszem.
 
Nyomomban a múlt, és minden...mi fáj.
De én vagyok. Este, majd átgondolom.
-jobb lett-e a napom, meg az éjszakám-
És pont. Dadogsz? Nem baj. Csináld..nem kár.


(2013. május 1.)