Nem úgy

Nem keresem, drága anyám hitte csak
gyermekkorom tiszta mozaikjait,
és merészségem, hogy ércerőt csengett,
amikor apám szólta intelmeit.

Termékeny életem sorstól nőtt magját,
annak hajtani szeretne készségét,
múló szűziségem tollpárnák ölén,
vágyamat, szintén rajtuk, de vérzését.

Naivságom izgultan vizsga előtt,
amikor könnyen ment minden felelet,
szoknyámat, amiben csókra készültem,
's bánatom, ha a románcnak vége lett.

Papám kényét egóm foltozásakor,
ha forrtam, vagy ha megszegtem kérés'it...
Elmúltak. Fényem, bár általuk lett "él",
mégsem úgy, mint a szív, nagyim csipkéin.

(2014. március 12.)