Nem álom, Fátum

Nem Álom, Fátum
(az élet szemszögéből)



A kifehéredett térben csak én vagyok,
próbák utáni megüresedett halott,
kit már nem reguláz Mátrix,
mert minden kátrány ami torkon ragadt,
egy utolsó köhögéssel a semmibe szállt.

Elfojtott vagyok, "volt vírus-én".
Hidegen hagy, hogy nem fertőző.
Beletörődve abba, ha lanyhul az érdemiség.

Mert nem képtelen ami szabadság,
kitűlemkedő nyaki-ér mentes hatás.
Beteljesedett várakozás,
s nem meglepett észlelés:
Jól látlak, Atyám?

Várható, hogy küldeni fogok
egy édenvonalas képeslapot,
azon egy igaz végigazolást:

"Távollétem indokolt.
Nagyobb itt a hely
és nincs betegség,
vagy káromlás."

Csssssh...
Ha kellesz, idetalálsz.


(2014. február 21. P.SM)