Mert Gyermekem

Mert Gyermekem...

"Így nem őrizte kincseit a gazdag",

mióta él e Föld, és mindene,

mint őrzök valakit én, szegény,

ki szültem kínok közt

egy tavasz-reggelen,

egyetlen gyermekem.

Nem létezik annál értékesebb, 

hogy kísérhetem, figyelhetem,

és nálánál nagyobb remény sem;

sem a sárgánsimogat-nap,

vagy a váltóruhás-természet,

de az otthon sem, a rendezett,

vagy a munkábólleszfalat,

terített asztalunk tányérján.

Tőle gazdag mindenem azóta,

hogy méhemben megfogant,

s egy fájdalmas kiáltással

szemembe boldogat csalt.

Ajándék, ki olyan kincs, 

mivel fizetni nem lehet, 

mégis táplálékot ad, ízeset.

Tőle kárpótolt kilenc hónapnak

tartása, várakozása,

s egészségét könyörögő imája,

és születése fakasztott szirmokat

életem kétséges magjából,

hogy édeni színe örök

erőt - pótolhatatlant - adjon.

Mióta először vett levegőt

állandó az én oxigénem is,

s mozog fáradhatatlanul kezem,

mert máshogy nem lehet,

hiszen van kiért tennem,

hiába, hogy sokszor

sötét nappal is az ég,

s viharok csúfítják el, mi kékje,

ha van, ki tisztán, esendőn is

képes kivilágosítani az, 

mert színt jelent fénye.

Csodálom, imádom őt, mióta 

első szava "anyát" mondott,

s előbb bizonytalan, majd

biztos léptekkel felém jött,

"és gazdag vagyok, mérhetetlenül",

mindegy ki, s mit ígér(t),

már van bizonyságom,

hogy hozzám teremtették,

hisz' dolgom formáját, 

kedvét, fényét őrizni,

hogy azokat le ne törjék, 

meg ne sértsék.

Az Úr rendelkezett.

Mosolygó-ösztöntől

vezérelten teljesítem,

és szívvel fogadom, hogy

tartom, ölelem, és nem csak,

ha apró szája kérlel, 

hanem mert így akarom, 

mert fontos,

minden más csak másodlagos.

Altatóm, hajnali gondolatom

miatta szól: Csináld, tedd,

hittel, holnap is, és mindig,

egyedül érte,

s míg a lehetőség adott.

(2015. február 21.)

©Pilla

Asszociáció Gemma Moretti Őrizlek c. versének idézett soraira.