Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mert
Torpilla3181• 2013. december 19. 10:48
Már nem elég nekem a minden(ed) - hallod? -.
Kevés, mert csak Egy kellene, csak Ő; ma, most.
hangom kifújom, arcom besatírozom,
elmém szétszakítom; temetem mosolyom.
Felejts el - igen, bizony, jó! -, csak nyugodtan.
Nehogy emlékezz rám, "irgalmas" napodban,
éjedben. Nem kell - már! -, hiszen ma por leszek;
Én, ki égbe vágyott, mégis földre esett.
(2013. december 18.)
Régi vers, csak picit rendbe szedtem. Idén, február 12.-én írtam.
dobosigyorgy2013. december 20. 17:55
Még szerencse,hogy régi.Pussz.
Doli-Erzsi2013. december 20. 07:48
Nagyon szép!
pepo2013. december 19. 19:37
Én, ki égbe vágyott, mégis földre esett. ...
Kicsikinga2013. december 19. 18:20
Amikor először olvastam, itt megálltam.
"hiszen ma por leszek;
Én, ki égbe vágyott, mégis földre esett. "
Paula.S.Tizzis2013. december 19. 11:16
"Nem kell - már! -, hiszen ma por leszek;
Én, ki égbe vágyott, mégis földre esett. "
Hű....micsoda gondolatok!!