MÁSHOGY

Pilla

MÁSHOGY

Dal, mit orgona illatból komponál szél,

sikert, embert sirat... szégyen a tett: vállaltan 

kulcsol imára - mert nem látni az újhold fényét 

beszűrődni a redőny résén - kezet, s vallomás:

Isten világosságnak teremtett Holdat.

Hiány a - gyakoribb a kétség magányban - hála,

a tükör, benne ön(ars)kép: önzetlen élet, érték.

Kinek kell egy bántott, mégsem bosszú(s) elv,

ha többet ér a közönyt ünneplő buborék

a jelen - még, ha könnyen is törik - falán.

Jövő? Most, hogy a sarok, ahol látást 

gyógyított az oda-vissza tisztelet, sötét; 

csalódott-dal, mit orgona illatból komponál szél?

Persze. Lesz, csak máshogy: mint kötelesség