Pilla-versek

Az én katonámnak: Ne félj!
-válasz levelére-

Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S társad közli ''holtvagy'' híredet vélem,
arra gondolnék: vajh kiért folyt véred,
s pihent volna héved ikább lelkemben.

Ha meg sebesen térnél vissza hozzám,
s erős életed emiatt más lenne,
kezedben akkor egy ecset kellene,
-Én- hogy utókor lássa éltünk nyomát.

Vagy, ha úgy térnél haza, mint hős harcos,
karodba vesznék, csak csókolnám ajkad,
és smaragd szemem, szerelmet mutatna,
-mi szín-szeret, s kacagástól visszhangos-

Most, itt -tőled távol- ily képzetem rág,
s oly messze még a tavasz, s áprilisom,
kétségem érceskín-alkat, de Tudom:
Gondolsz reám!

(2013. április 6.)

Írjunk verset, amelynek meg van adva az első és utolsó sora, amely lehet egy ismert költőtől vagy költőtárstól vett sor, vagy saját magunk által kitalált.

Kezdő sor: Mikor az est szellő-uszálya lebben,
Záró sor: Gondolsz reám!
/Wass Albert: Gondolsz-e rám c. verse... két sorának felhasználásával/