Pilla-versek

Csend legyen!


Kikérem magamnak a hangnemet
ne beszélj hozzám érzelmem, Te vádló
Hányszor valljam meg: szeretem, Igen,
Istenem; csak sokszor nem nagyon látom
 
Figyelhetne jobban rám, ha fekszem
nem cifra temploma dicsőn-hideg kövén
s vélem moll-orgonaszó ütemén
felfedezni: Ketten vagyunk, Ő és Én.
 

(2013. április 12.)

Biztos


Tanácsot osztani könnyű
-nehezebb magunkra venni-
s szeretni sokszor egyszerű
-de mégis van mitől félni-.
Kincseim gyöngyök, pont mint a
vicces vagy vad érző társak,
sóhajom így suttog szívből:
Én nem adom lelkem másnak.


(2013. április 12.)
 

Emlékké írom (én is)

Margaret Thatcher

szerette céljait s tisztelte a nép
egyetlen évét sem érhette a félsz
szálkás állát idő nyoma nem törte
munkásságát kibír-szele söpörte

szelíd hangja fiatalon elmélyült
szúrós szeme férfiakra sem enyhült
nincs oly ország hol ne ismernék lelkét
s ne csodálva idéznék "Vaslady" nevét

halálát így jegyzik a Világ-könyvben:
élt Ő, egy erős Nő, népe(k) szemében

(2013. április 11.)

Kimondom

Megkövült léleknek mutatod magadat
ajkakra rímed csal nedves-íz mosolyt
értelmet nyer veled sok kopott gondolat
-szívedben megannyi kérésed fogoly-

de nem vagyok nálad semmivel több sem én
csak ragyogó kézzel rajzolok mámort
de pillangó szárnyam lebegő gyöngyszélén
villogó-szelídem elmédnek mást mondd

szobor-érc karodban ébredjen "engeded"
bizalmat terítsen rá az én "adom"
ne küzdj hát, lágyulj meg, s nevess rám kedvesen,
viszonzom, s ne félj, ha hozzád ér karom.

(2013. április 9.)

Böff


Lám én éhesen zajongó gyomrom
falatokat képzel üres-kopott tányéromra.
Hús meg zöldség mit hord a lét-pincér
gyönyörű ínség feltétnek fekete aroma.
 
Jóllakottságom fabatkát sem ér
pedig hiányozna már az őszinte aroma
meg savam sem old epémbe gonoszt
mert mi méreg nem engedem kristály poharamba.
 
Inkább éhség, rekedt gégefőmön
vagy nem létező krumpli-héj vigyen szint kukába
s züm díszíti az asztalt, s széken Ént
Mert korgok inkább, mint zabáljam, mit nekem szántak!!


(2013. április 8.)