Pilla-versek

Altató(m)


Ismét egy éj, ismét egy nap, záróra
ködtincsek tesznek frizurát homlokra
a szem alatt élet-smink rajzol árkot
s az ágyban takaró kerül e csúf bajokra
 
-magamra húzva- nem akarom látni
mily torzzá tettem magamat én játszi
dehogy vágyok már semmit -fáradt vagyok-
talán ma sikerül végleg semmivé válni.


(2013. április 14.)

Csendélet napjaid-

értelmed

anya vagy, és csak teszed a dolgod
a monoton napok, meg csak mennek..
erősen érzed -fakadni készen-
de vársz, feláldozod írna-kezed

közben kiálmodod minden vágyad
s ócskaságok zajai éltetnek
szín-lelked hiába raboskodik
ha zárkába magadat Te tetted

mert így boldog a -hiába nehéz-
vörösed, színed, otthonod, tered
ahol vársz, ahol csinálod, szívvel
és nevelt magjaid mind jók lesznek

nyugodtod érzi termésük tiszta
mert csak tőled fakadtak értelmet
s benned táplálnak ''büszke vagyok''-ot
mert ez a Sorsod, ez az Életed

(2013. április 13.)

Válasz, Pál Kata, Csendélet napjaim c. versére

http://www.poet.hu/vers/112365

Most

hiányban hamusodott porrá szívem
nem érzem éjjelünk csillog melegét
vád-szavad sokkolt azon az éjszakán
mikor megtudtam, nem úgy érzel, mint én

ajtót nyitottam neked vár-magamhoz
Angol tenger felett téged láttalak
mert ez nem álom volt, -tudod- valóság
éreztél, akkor meg mondd meg, hová tűnt

vaj hallottad érted erős, s víg dalom
láttad szemem mikor vágyban lüktettem
ezt kérdem, bár hideged jéggé fagyaszt
fáj és befejezem gyászos életem.

(mert már te sem tartod üres értelmem)


2013. április 13.

Korty-alváshoz

Eper-aroma csal szememre fátylat
torkomban artériám elalélt
szárazt kopog a kanál bögrém falán
mert kiittam összesét..pont elég.

Így indulok el az álmaim felé
hol földre rogyva vöröset szedek
ott zöld-illatok forróság-szele tart
milyen gyengéd...végre nyugodt leszek.

Egészen reggelig rakom kosárba
véges termések édes tüzeit
de többet akarok, mint elbírok, mert
létkamrámba gyűjteném fürtjeit.

Eper aroma csal így napomra éjt.
hálótársam ő de ma-ideig.
Nem röpke pillanat paplanom alatt
s ajaknak csók, Sátán keseréig. 

(2013. április 13.)

Igen

néha nehéz lenyelni a szót
..csak kiköpjük magunkból..
most értél oda, hol én voltam:
magadba tartod
lassan harapod
hadd telepedjen
gyomrodba, bírod.

(de ez csak az én gondolatom
még emésztem írásod
ugye nem baj?
lehet rosszul látom)

Válasz Kata (1970), Címtelen c. bejegyzésére
2013. április 12.