Pilla-versek

Megtanultuk, munka pénzért Az Élet,
s hogy zsíros kenyér vízzel szájnak kevés...
hagylak, találd meg tápláló egészed,
de nekem ez csak szükség-viselkedés.

Ám az, hogy nem hallod meg a beszédet,
mélyről törve, s mit rémület penget , és
a lelket sem látod, bár érted éled,
nekem nem vigasz, egyedül szenvedés.

Én úgy adnék. Úgy ölelnélek lágyan.
Irgalomnak veszem, amikor nevetsz,
napkeltéig csókolsz, mint aki imád.

Vedd észre, könnyeim sem oldják lázam.
Az Életem vagy, mert amikor szeretsz,
szerelmed szegényen is gazdag világ.

(2014. július 23. Pilla)

Rímekből rajzolok ma köszöntőt neked,
hiszen megérdemled leírott figyelmem,
tudom, soraimat majd hálával veszed,
s hogy nekem sem nehéz ily' tettet művelnem.

Színekkel jellemzem az emberi voltod,
a szerény hangod pedig mint nyugtat jelet,
hiszem, hogy Istenünk a szívedben hordod,
és szólod is, ha szerinted majd fényt teremt.

Gyengédnek mintázom, lágy-ölelő kezed,
mert sorsokat ringatsz el, amikor félnek,
ilyennek látlak, és tisztelem a lelked...
Te bizonyítod, hogy az angyalok élnek.

(2014. július 24. Pilla)
Isten Éltessen Kicsike Kingácska Nevednek napja alkalmából!

Akad, még nyáron is, megbarnult levél
zöldben járó percek árnyékában,
a szél szerint jobban illő lent helye,
mint egy 'csak ideig tart' pompában;
és fényekben deres emlék is akad,
hőségtől poros utak nyomában,
s mint szívből született, ám mára holt kép,
görbül el minden szögük látványban...
mert mindig része lesz színnek a sötét,
emberben - hiszen él - és napjában.
Nekem is, s már halálig akadályoz
gyászkeresztem a könnyed mozgásban.

(2014. július 24. Pilla)

Mily' rég óta várom már, Istenem
- Tőled kérdezem? Hisz' csak Te tudod...-,
hogy megtaláljam azt az egy zugot
miben virágként érhet értelem.

Mily' rég óta kísérnek intelmek
- néha győzöm, néha meg elbukom -,
mert hitemtől vezetve tanulom:
ha meg is halok, újjászületek.

(2014. július 12. Pilla)

Gyengülök. Hátamra súlyt rak, mi kő-idő
- gondolatom -, s élő lelkem vérpezsdítő
tényeket vár, meg választ, hiszen nincstelen
nincs, csak is Nagy tudhatja mértem, mindenem.

Már tudom, sokszor csalt kéjt, s volt émelyítő
álnok énem, mert a lélek felderítő,
páros élményekre szomjas bilincstelen
rab, kiben mámorok nélkül, tört kincs terem.

Megtagadlak, csak jöjj már, én fényesítő
célom, és gyilkold meg szívemnek fenyítő,
meg veszélyes pátosz'im. Légy, mint végtelen
áldozat. Légy édenszínű kép. Győzelem...

Indulok. Felállok. Beintek konc idő
- pont középső ujjal, s önérvényesítő
Krisztusin -, sátánt tagadva leszek jelen,
mert csak az Egy tudja mértemben mindenem.

(2014. június 29. Pilla)