Pilla-versek

Legyen igazatok, ti Istenutánzók,
hisz szabadon ítélkeztek felettem,
és hányszor, és mint... jobb, ha elfelejtem,
de ha már így adódott, egy pár sort itt hagyok,
emlékeztetőül:
nem zavar, ha elfelejtitek
a sok mozzanatot, amikor hitemmel
emeltelek benneteket magam fölé.
Az sem baj, ha átkoztok. Megszoktam.
Az őszinteség földön
nem ültet emberjobb mellé.
Az sem bánt, amikor bohócnak rajzol
lázadóhangos szavatok.
Olyankor legyintek - nem büszkén,
az sosem jellemzett abban, amilyen vagyok -.

Kiégett bennem az akarat,
hogy értsem miért toporzékoltok.
Van nekem dolgom, teendőm
mással, aki tudatos, mert
nem szemmel néz, az a legcsalóbb,
hanem belsővel, láthatatlan érzékkel,
amit ti folyton ráztok, rángattok,
kettőhúszcsapás-mód raktok bele
bizsergő-tébolyt,
ami, mint tudjuk nem kellemes dolog.
Az én tűrésem kiemelkedő giccs.
Életpolcokon porosodik sokak közt,
de kövei jellemek, magamból.

Utolsó szó jogán e pár sor.
Célzottabb dolgom van, mint
egy illúziónált világ fejtegetése,
ahol érthetetlen mániák
nyomnak el megvalósulást.
Alkotok inkább, ami miatt Istenként
címkéznek fel hibással álnokok,
akkor is, ha nem lehet jó, mert Énmás.

(2014. szeptember 7. Pilla)

Felcsapott. Láng. Fel. Fentebb.
Égett. Égetett. Elhagyott. Elvett.
Mindent. Hittem. Magamat. Téged. Veled.
Benned. Tükröd. Értéked. Fiad. Magunk.
Magam. Látod? Holnapom? Magány. Bánod? Bánom.
Látlak. Nyár. Ősz. Tél. Tavasz. Elvitték. Álmunkat.
Sírok. Siratom. Siratlak. Érzek. Érezlek. Voltam.
Hiszem. Vagyok. Több. Másnál. Nem vagy.

Ki akart? Nem akart? Fontos? Bennünk élsz!
Gyógyulunk. Mindketten. Értem. Értünk.
Miattad. Napunkban. Benne. Benned. Bennünk.
Vagy.

2014. szeptember 17. Pilla

(Bazsó Évának és gyermekének, Kristófnak... )

Kimondom helyetted is...
szerintem valami hatalom
rekeszti nyelveden szavad,
pont akkor, amikor felszakadna,
pedig már nem tanulod,
születéssel kaptad szereteted
- rögtön érzed, ha egy lélek
sorstöröttként pálmád alá téved.
Nem zavarod el, csak maradjon,
sőt hagyod, hogy leveleiddel
gyújtson tűzet este -.
Kimondom én helyetted is,
ki ellök, jobban könyörög újért,
közhelyes érzésekért, mint mi,
harcol a kézfogásért, mosolyért,
vigaszért, és persze fényért
mindennel, főleg magával.

Többen már ismerjük határainkat,
s az álcákat, az egyenarcokon.
Megmutatta nekünk az eddig,
és akármit is tesz az aztán,
meg kell gyónni néha vasárnapunk,
fejben mormolt vallomásunk.
Az orgona feloldoz, tudom.

Kimondtam, bár nem kérted.
Furcsa álmom volt veled:
Nálad voltam - mást vártál volna -,
krumplit pucoltam,
miközben hallgattalak,
de nem értettelek, inkább féltettelek...

Kimondom - a többi másodlagos -:
nem a Más, hanem az Én a fontos.


(2014. augusztus 21. Pilla)
Egy kedves barátnőmnek...

Nem?

Igen, a Pillácska tompika,
szuper görl, fát vág, bár orr lika,
ha hibáz kitágul,
s kis feje elsárgul...
nem ettől édeske komika?

***

Kotyvasztott bölcselet

Bevallom szerelmem nem macsó,
kedvence tojásos pill-lecsó.
Sokszor elkészítem,
s utána megintem:
"tojás csak párban, és ágyban jó"!

***

Jaj

Oly sokat brékelek mostanság,
estére elnyom a fáradtság.
Álmomban szaladok,
nincs küszöb, haladok,
aztán felébredek... oh... jaj már!!!



(2014. július 30. Pilla)

Egy nap, pár év, van köztünk...
csillogásod nekünk
fény, kedv, sóhajtó vigasz,
hangod égi jel s viasz.
Köszöntelek! Ne aggódj,
és nem biztos ez letaglóz,
ám, amiket látsz, ne bánd...
Jó? Hanem csak bírd tovább...

Sajna így jött. Könyörgöm,
jól sikerült kinyögnöm?
Újrakezdem, mint fentebb
- de 'egysmást' hozzátetten -:
Isten éltessen, Te "más",
félénk szívű csillogás!

(2014. július 26. Pilla)
Isten éltessen drága Csillogó!!!
:))) Puszi!!! :)