Pilla-versek
VersReggelre általában megszokom
Aludnom kéne.
Bevenni a nemtörődömpirulát
a sok vanértelmemégsemjó
merttönkretesz mellé,
hogy végre kipihenjem
a rohadást, rohanást, küzdést,
akarást, helytállást, figyelmet,
vitát, és kézfogást, meg mást,
mindent, mi meríti energiám,
tűrésem, mik miatt nem engedem,
hogy halottasházba toljon az idő,
mi mintha felboncolni akarna,
és élvezi, ha szapora
légzésem, nehéz lábam,
kedvem, és vörösödik fejem,
feszül testem, mert élni szeretek.
Nah, de visszakanyarodva oda,
ahol kezdtem folytatom.
Aludnom kéne, de nem tudok,
csak jó lenne, hogy majd hitelesen
tudjam elmondani más álmatlannak:
ne siránkozz, én tudom,
milyen hinni, várni, a látatlant,
amit csak azok látnak, akik
- Istennek legyen hála - alszanak.
Mást mondhatnék? Hogy
"Légy féltékeny, sajnáld magad,
és átkozd azokat, kik nyugodtak"?
Nem. Nem menne.
Nézem a plafont. Mintákat fest
fáradtságom szürke színeivel
rá az éjjel. Tetszenek.
Eszembe jut egy üveg
- nemrég megkívántam
egy fanyar ízt, ami nektár
a kopár mostban, majd
megvettem, s eltettem -
a kamrában.
Felkelek, de óvatosan,
nehogy elillanjanak a formák,
és behozom, kitöltöm,
majd iszok egy pohárral.
A kortyok majd segítenek
hogy semmivé legyen
a nyomasztó gondolat,
mit reggelre általában megszokok,
hogy aludnom kéne nekem is,
konoknak.
(2015. február 2.)
©Pilla
Erzsizsukistündérigyuriancinak Millió puszongóval
Most, mikor kint a tél táncol,
s mikor az éjjeli szél jég-bátor
írom neked e sorokat,
hogy ne csak álmod legyen gondolat
tőlem... mikor kint a tél táncol.
Ha a dér ma arcomra pirít
is csak rád emlékezek,
s köszöntve kedved,
áldom lelked...
ha a dér ma arcomra pirít.
Halld hajnal, vidd szavam:
érjen boldogság, szeretet,
Istenünk köszöntse életed,
és ajándéka, mi bensőbb:
kötelék(ünk), őszintén-szőtt.
Halld hajnal, vidd szavam.
Ébreszd, szép születésnap!
Ne legyen körötte bús óda,
s ne várjon éltető szóra
mert csak azt - zengőt - érdemel,
hisz' földről is felemel...
Ébreszd, szép születésnap!
(2015. február 11.)
©Pilla
Gyuriancim, alias Erzsi-Zsu!
Boldogságos születésnapot Kívánok!
Pusziimádásmegszeretetmegminden!!! :)))
Ok: szeret
Ok: szeret
Bennem a nő, bár hajlott:sóhaj, tűz - nem szűz -.Mámor, lágyság, mozdulat.Hang, mi úgy ordít, ha kér,hogy tudja van, ki hallja- csókolj. Még! -...
Engem nem taglóz le szándék.Örömöm teljes.Van, ki követ, csitít, vezet.Vele lélegzetemélvezetes-szabálytalan... lényeggel tölt be teret, sarkot, szegletet:szeret. Szeretem.
(2015. január 14.)©Pilla
Eszméletnyerés
Mikor kopár az égbolt, s jég a szél
nyugtat virág-álmom: ne félj.Ennyi közhely elég, folytatom inkábbmásként, lengén, hisztollamban háborgás érik,mert vár, hogy felszínre adjam azt,ami nekem az élet, hogy énem épp hányásban fetreng,s hogy ágyam pihéin kő tanyáz,de vágyom, kérem - megint ismétlek -hogy láthassam tovább-dolgom,és tudjam, hogy csak a testem az,mi felhők változásitól szakadt,mert kelteni fog még évszakok keze,és télből újra nyár erjed, éslesz még gyógyult sóhajtól párafoltos az ablakom,mit a párkányon leselkedő rémek irigyelni fognak, mint ahogy az egésszé ért testem,a visszabarnult idomokat,s a férfiágyékból feltörő lávát,mi égetve enyhíti kínomat...fontos a fegyelmem,hogy járni hagyom a nyomasztó időt,mert fel lehet számolnia gombaként terjedő kort,és nem szégyen a tapasztalat,hogy mennyire nehéz adni, mikor a szív akar, de valami akaszt...
...torkom mélye nem némulhat meg,a múltban, és a mostban sem, hakimond, megél, és ha kell ordít,mint az újszülött - első - lélegzet...
Tegnap rámszólt Isten.Rámszólt: ne sírj, te halálra képtelen...mert mást nem tehet(ett) velemvén gyermekkel,ki nem kérek, hanem parancsolok,hogy rohadj, pusztulj meg,pokolra ítélt részem... Áporodott szaporulatodbennem mit sem ér, habáb vagyok, s kit - bár sokszor fél -körbezár a közhelyes mindenség,mert velem csak példatöbb főbb isteni-gondolat,s mi sokakban kétség csak:az élet, a hit, és a remény,külön-külön kevesek,együtt viszon én, erény, esély.
(2015. január 9.)©Pilla
Játszu(n)k
Játszu(n)k
Játsszunk színt, mit mocskos tintával rótt ránk e tél,s fáradt kikeletet ásítva,álmosan...jeges pocsolyát, éles-tükröset,s mit bánnánk, ha múlna,időt.
Játsszuk el Istenadta dolgunk,s mit a Sors ránk szab.Játsszuk, hogylegyen tiszta a látásteljesünkön pásztázva:játszunk, míg a halál bennünk jövőt nyer.
(2015. január 15.)©Pilla