Pilla-versek

Pankám 

Pihenj meg! Támaszkodj a napra!
Hevítő aromád, legyen a tavasz ma.
Ne kiálts elnézést, kiadtad lelked:
különb, s csíp fűszerrel, asztalkra tetted.
Ne bánd a félve lopott percet
- a félszes tanakodás - ideáit.
Jött, elrabolt, és ölébe fektetett a kéj,
rádszórva 'akarom' idült lángjait.
Magadban felelj, ne húzd tovább!
Megérte-e az érzéki vihar..
lelked fellegein, villámok alatt.
Azt tetted, mit egy sebes szív - kit kín mar -,
lesüllyedve orgánumok primitívjébe:
kerested magad, úttalan utadon,
választ várva ott, hol senki nem felel.
De lazíts! Nyerd el a tudatod.
- mi jövőbe tekint, bár remeg-.
Két kézzel pakold ajkadba a lét-ízét, és
lábad alatt taposd el, a fájt öklő állapotod.
Virágozz, súgj elmédnek szívbő - s élve- : Élek!

(2013. május 7.)

Boldog születésnapot!

(M. Laurens) 

Hatvanegy gyertyaláng jelzi
kitaposott léted partját,
hol szívedben, megannyi emlék jár,
évek óta komor, vagy víg nótát.
Egyenként a fények évek,
miben éreztél -átélve élted-.

Tanult céliskolád falán,
emlékként él gyermek színed.
Rápingáltál feketét, fehéret,
s érettséged írt rá hímzett címet:
Ím egy érett művész 61 arca
-mit nem ráncol a költészet harca-.

Köszönöm szívemből Miklós,
hogy pattog a vénád, s érzem!
Hogy hatvanegy év sem szegte kedved,
hogy sírni merj -szerintem sem vétek-.
Isten éltessen barátom!
Erőt, egészséget, ezt kívánom! 

(2013. április 27.)

Tudom
(Panka)


Mondhatnék százezer könnyű-szó vigaszt,
arcodra simíthatnék mosolyt -ránctalant- ;
szívedbe szórhatnék boldogságos tavaszt,
mi lelkedben nyugvó oldás, ha pirkad.
 
De nem teszem, hallom fájó sóhajod,
s a könnyeket, mik szemedben igaz tükrök;
minek színébe lóg a most kínzó függöny,
neked kell kivetni onnan bánatod.
 
Hidd, kivárom feldolgozott hangjaid,
s mában csengő "jól vagy"-od szív nevetését,
de felajánlom kereszted cipelését,
míg láthatárra érnek lesz-vágyaid.

(2013. április 26.)