Isten tudja

Isten tudja


Szinte látni, ahogy a világosság
az estidő lankájára lép, majd
komótosan legyalogol az
éjszaka színtelen völgyébe, hogy
ott pihenje ki a jelen eseményeit.
Emléklepel terül a szirmos világra,
az erősödő melegre, fűszálakra,
az éberebb legyekre, dongókra,
a tavaszra, és minden tarkára.

Beteljesül a Teremtő akarata:
minden egyes nap meghal a Nap,
de fel is támad, azaz utána az Éj is,
és nem kelt gyászt, mert ez harmónia.

Van, hogy mégis zúg pár emberelme,
mert nehéz elfogadni, hogy elalváskor
a lélekben ábránd ébredhet, hiszen
a szív szüntelen ver, és sokszor fájó,
nem pedig nyugodt dobbanása.

Isten tudja, ha elbújik a kikelet,
és a sötétség keze a kék helyére
feketét, és csillagokat szór,
az új születik, és lezárul a múlt.

(2014. április 10. P.SM)