Hiányzik

Hiányzik

'Többtízéve-őrzött' emlékeim nyomán
- Már megint mit csinálsz?
Ejnye! Gyere ide, de azonnal!
Istenem, mindjárt megörülök!
Szeretlek, te kis kócos rosszaság! -
lábam nehezen, és bicegve jár,
arcomra meg barázdás mosoly nőtt,
és a sok kis füzetke, notesz, rajz, és könyv,
sajnos a számtalan költözésben eltűnt.
Elvonult a kedvvel csipogó madársereg is
egyszer csak úgy döntött, már nem jön vissza ,
akkor is, ha könyökölve várom az ablakban,
picikémet magam mellé csalva, álmodva,
mert neki az az élvezet, és ismerős szólam,
ami új, és nekem idegen. Oh, hányszor van ez.

Esténként felidézem az altató hangot,
és az érett kezet, ami rémeimet gyilkolta,
hiányzik a kitartó, értem élő akarat,
's a tekintet, mélyében a nekem csillogás.
Anyám, az én anyácskám szava, java...

Utánoznám. Valahogy mégsem megy.
Azt hiszem, nehezen hasonlíthatok rá,
de érzékenységem imádképet hagy
kislányom önzetlen lelkében.
Folyton próbálom a lehetetlent
mert csak mesélek, folyton mesélem...


(2014. április 26. P.SM )