Hang (átírat)

Nem ismerem azt
a hangot, miben millió érzés
s boldogság nyögés, kéjes-mollban kottáz;
s mi falak között is meghathat magányt.
A hangot, minek csend az ellentéte.
Néma fájás csak, oh most szűnik meg
mert égig hangzik, mit a szív diktál
a búban, a vágyban, a kétségben,
mindenben! Mert nem hiány, hiány nincs!
   Ily hangot nem ismerek.

De ismerem azt,
mi bennem dallamzik szeretleket.
Bár hamis, és egy értő fülnek karcos;
mi sikoly volt, ma megszerzett tapasztat,
miben éles ütem léleksebet ejt,
mert egy kéj-muzsikus heves húrjain
álmot pengetett - pengetni vétek - .
Sok az ábránd a létszínpad előtt:
egy férfinek a nő csak hangszere.
   Ezt a hangot ismerem.

(2013. július 16.)

(POEN POET - Így írunk mi topikban, feladványként írtam. Kafka Margit - Csend c. verséből, versére... )