Gyógyító szerelem

Gyógyító szerelem

 

 

 

Szemednek haldokló énje nézett rám

és köszönt enyémhez egyszer.

Rögtön elindult egy film bennem:

egy szűz, izomtalan, színeket kutató

gyermeket láttam biciklizni.

Csak a csend bújt akkor a fűben,

hiszen kebleket, pénzt még nem vágyott

's egyetlen csúf volt csak, a dolgos hangya,

aki egy eldobott csikk alatt pihent.

Gondolatiságom sosem közönyös

és némán érdeklődő hangja kérdezett:

Hova tűnt mára, az ártatlan küzdő kedved,

mondd, hová lett? De nem jött válasz.

Feléd bólintottam, 's mint aki lángot keres

mert a kérdés tudás nélkül fagyasztja,

hogy pillantásommal próbáljam elhitetni veled,

nem baj, ha fáradsz, ha látod emlékeidet.

Szerintem hallottad, mert hihetetlen szikra éled

szembogarad tükrében.Talán pont erre vártál.

Nem tudom, de ami felém áradt, tűzet rajzolt

a minket körülvevő székek, asztalok

tört lakkjának poros anyagára.

Láttam. Aztán lassan mindent beborított.

Egy lélek, én, ölre váró hitből csiholt lángolást.

A dátum ismeretes, Akkor, de másodlagos.

Mi tudjuk. Senki nem tanunk, hogy tart és él,

 nappalunk kelő éjén, éjjelünk nyugvó napján,

pedig szemednek haldokló énje nézett

majd köszönt egyszer... rám.

 

(2014. március 21.)