egy találkozó margójára

nem füstös kocsma mélyén
ködös falak sokk-sarkában
rendezett tarka fotelokban
lélekben-velem barátokkal lett
szememben időtlen pillanat
a múlt délután és az est

olyan jó volt olyan nagyon
láttam testes örömkönnyet
és még dagadtabb szívmosolyt
torkomban késztetés dobogott
hangszálamról sóhaj szórt
"társaim érái sziasztok
de jó hogy itt vagytok"-ot
aztán csillogón kék karral
éltet melengető tapintattal
ölelt át a tengernyi ihlet
mi éjeket napokat emelt
egyszer lelki gyönggyé
majd színéből nőtt képpé
s rímes forma kacajjá
hogy mélyemben legyen majd
művé értelemmé minden

csodáltam ez érett percet
mit a sors tegnap nekem adott
összeolvasztva mával
múltat jelent igazat szólt
s lett mesterin formás moll
minden négyzetcentiben
egymást támaszt vállak között
és a bőrökön ráncos lüktetés
futkosott és ámulatban rengett
a görbepadlós pulpitus
forrongni kezdett kilángolt
hiszen rekedt hangszálak
játszottak rajta s adtak elő
füleknek operát léthimnuszt
pontosan olyat mint én meg mi
de együtt szépséges egyedi

aztán vége lett
elmémben tartom
virágos képeit lapozom
megköszönve tettem el
hogy ha kell elő vehessem
e felejthetetlen pillanato(m)t


2013. október 20.

(XX. Poet találkozó emlékére...
Bp. Super8 )