Csak

Csak 

Egy kis mézet kérnék, ajkam érdes,
és nyugalmat, mert álmom ma véres;
kapaszkodót, acélforma széllel,
és célomat, bár kedvem már véges.

Alig pár évem lohol nyomomban,
és régen élt képeim biztosak;
de az idő csak fut, s oly pontosan,
hogy nem lehet tervezni gondosan.

A boldogság érne már el végre,
színezné érzéssel vénám kékre.
ébredne holnapom frissre, szépre,
ez csak az óhajom. Ugye érted? 

(2013. június 9.)