Boldog Karácsonyt Mindenkinek...

Nektek!
(barátaim, akik fontosak vagytok, ismertek, kedveltek, vagy kevésbé kedveltek...)


Jézus születését ünnepeljük. Ne áltassuk magunkat ajándékkal, pénznyelő csodákkal, inkább öleljük
meg anyáinkat, apáinkat, véreinket, szeretteinket, s köszönjük meg nekik, hogy szeretnek,
hogy támogatnak minket, hogy élnek. Köszönjük meg a "kapottakat" is, amik vállainkon kőként
nyomnak, és mosollyal mondjunk mindenki helyett, áldó imával, a magasságosnak, az Egynek,
a Mindennek, a Szentnek, az Irgalmasnak - ösztönző szavának -: ne hagyd veszni hitünk! Hadd legyünk
szíved, szemed, kezed... ne bántsuk azt, aki könnyet hullajt szerényen, és szegényen, ha nem
látja holnapja mit ád' - éhezést, fázást, mi kilátástalanság? -. Segítsük, biztassuk, menjünk el hozzá.

Tegyünk, legyünk, nógassunk, és mindég Békében, akarva... és önmagunkhoz hűek maradjunk, hiszen Jézusunk
értünk született, s bár anyja szűzen hordta és a keresztig kísérte, a menybe értünk ment,hogy Sorsával oldja
bűnünket, s hogy bebizonyítsa, amit Atyja velünk tervez, annak kell, hogy legyen értelme. Emlékezzünk.
Azokra is, akik már nincsenek velünk, csak álmainkban fogják kezünk. Érezzük ölelésük, mosolyogjunk,
nevessünk, imádkozzunk... Értük. Mondjuk el élünk, de úgy hogy szívünkben őrizzük a megélt pillanatokat,
a mozzanatokat, az illatokat, az illékony - közös - évszakokat, s minden éj-naposunkat; s hogy nagyon
is fáj bennünk a hiány, de emelt fejjel, s erősen hisszük, hogy nem szenvednek, és hogy boldogok.

Én hiszem, hogy a Karácsony Szentsége, az mindennapos, hogy ez, ezen decemberi, csak pár napos.
Ma, ezen a téli, és "egy bizonyos dátumos" napon, értetek, és magam miatt is imát mondok:
Drága, Jó Istenem - Te, aki fiad áldoztad értünk - ! Mormogva, ám szívből esdem: adj nekünk örömet,
szorosan, testre simuló egészséget, kitartó lelket, nagyszerű, célos terveket. Beteljesüléseket,
szerelmet, szeretetet, reményt, és ihletet. Folyamatos, s nagyszerű életet, de azoknak is, kik sokszor
elvesznek, ha nem érzik a kezedet, és megsebzetten fetrengnek, mert sajnálják létüket, vagy belül nehezek.
Adj nekik fényt, félelmetesen rémálmos percekben, és színt, vihar dúlt - jeges - tereken... és a valót mutat
peremen csak te pingálj fehéret, az sem baj, ha pelyheset, s nem selymes-dermesztet, mert tiszta, mi tiéd, s
mert kell. Vigyázd őket, kik ellened lépnek, ha veszélyesen mertnek, és hagyd Uram, hogy soká éljenek.
Így kérlek, és kívánok nekik, és neked Istenem - és magamnak is -, Áldott, Békés, Kellemes Ünnepet. Ámen.