Barátságunk levezetve (Bakos Erikának)

Lám, a fontosság, lám, a barátság...
"most mind, s csak mint kimondott szavak"
gondolhatod, s lelkedben nehéz vagy,
mert fő jellemzőm, a hanyagság.

Nem régen adta közös keresztünk
a Nagy, a sors Egy tervezője,
aki minden élet viselője,
mert Eleve, nem kell keresnünk.

Rögtön hittel edzett láncot rakott
- "könnyünk, és mosolyunk" szemekből,
és fakón is csillogószín-nemből -
ránk, s amint végzett, bólogatott.

Ő tudta, szíveket tart majd össze
keresztje, lánca, önző terve,
mert értékeinket felismerte,
s vágyta, hogy örömbe fürössze:

tulajdonságaink piszkos arcát,
kezeink imáját, tétlenét,
elméink érzelmetes végletét.
Mit gondolsz, érdemeljük sarcát?

Ami csak a miénk: az Én és Te.
Hogy elfogadjuk, és szeretjük,
hogy nógatjuk, biztatjuk, s nem vetjük
meg egymást. Szerinted megérte?

Azt mondom igen. Nagyon köszönöm!
Óvom, és táplálom lelkedet,
s az önzetlenül tiszta életed.
Támaszom mindened. Örömöm.

Kívánom éltessen az Irgalom
- nem csak ma, hanem végig, mindig -
s amikor napjaid gonddal hintik
árnyak, csak öleljen nyugalom.


(2014. február 14-15.)
Isten éltessen drága
Eriancim! :)))