aradi tizenhárom (válaszom: igen)

Kimondtad bátran az érádnak bajait,
s nem szótlanul tűrted terheit uraknak,
nem törölted le homlokát az izzadtnak,
ki csalt, kezed sosem művelte földjeit.

Zárdába tettek, mert mindig is remélted
pórázzal nyakadban is bírod sorsodat;
ostorok csapkodva altattak álomba,
de porátlag bőröd nem hitte hogy véged,

ha szuronyos percek kattogtak melletted,
s ringató szél-elem sem lengett mezőkön,
hol önkényeknek saját-liszt malma őrölt
csak... mert álmodozó lelked vitte merszed.

Sajnos akaratod ma már alig hallik,
elnyomja sátánnak - ki túlélt - készsége,
emlék vagy hiába harcoltál, szegényes
a Való, sajnos egy elme sem gyarapszik

tanú véred cseppjétől. Nem lázad gőgje,
mert buktatja létpart meredek vas foka,
s bár még okulhat, mint e tilos vers mora
tördelése, ürege. Tán egyszer köznek

majd tisztesség, s becsület mereng-vágyaként
lesz ifjonti elmét tápláló reménye
ki Te, hiszen követni nem bűn, nem vétek,
s tán példádnak tana jövőben szárnyra kél.

Aradi barna föld lelkedet temeti,
október havában virágzol évente,
mit gondolsz, úgy érzed szívedből megérte
harcolni, remélni, magyarnak születni...


(2013. október 6.)

Az eredeti címe:

aradi tizenkettő

(a válaszom: Igen) volt...

Aztán egy technikai probléma törölte  azt a bejegyzést, ahol ezen a címen osztottam meg, mire szégyennel nyugtáztam, amikor újra akartam megosztani, hogy nem 12, 13!!!